HU224112B1 - Könnyűszerkezetes építőelem - Google Patents

Abstract

A találmány építőelem, amely több egyéni rétegből (2, 3, 4) vanösszeépítve, ezek olyan üreges szerkezettel rendelkeznek, amelyalapszerkezetből (16) kiálló üreges testrészekkel (26, 27) vanellátva. A rétegek (2, 4) a testrészekkel (26, 27) egymásbailleszthető kialakításúak. Lényege, hogy a rétegek (2, 4) formázott, aszomszédos rétegekkel síkbeli kapcsolatot, lehetőleg falazatot képezőkialakításúak, amelyek csökkentett falvastagságú részlappal (17) vagyfóliával vannak kialakítva. Ezek alapszerkezettel (16), valamintpozitív és/vagy negatív, az alapszerkezetből kiemelkedő üregestestekkel (7, 8, 9) vagy testrészekkel (26, 27) rendelkeznek. Továbbáolyan első rétege (25) van, amely a további rétegek (2, 4; 23, 24)számára kapcsolóegységként van kialakítva, és felében kialakítottüreges testekkel (7, 8, 9) van ellátva. Olyan második rétege (23, 24)is van, amely az első réteget (25) rögzítő és összekötő nyílásokkalvan ellátva, valamint a hiányzó oldalai kiegészítő üreges testeketképeznek. Olyan harmadik rétege (2; 4) van, amelynek üreges testrészei(26, 27) az első és második rétegekkel (23, 25; 24, 25) képzett üregestestrészekbe bevezethető kialakításúak, és azok felületei felületikapcsolatban állnak egymással.

Description

A találmány tárgya könnyűszerkezetes építőelem, amely több egyéni rétegből van kialakítva, ezek alapszerkezetből kiemelkedő üreges testek sorozatából kialakított szerkezetűek, és amelynél az egyes rétegek az üreges résztesteikkel egymásba illeszthetők.

Ismeretesek olyan építőelemek, amelyek lapokból vannak kialakítva, és amelyeknél az üreges szerkezet és a fedőlapok is papírból vagy kartonból vannak kialakítva. Az üreges szerkezet a méhkaptárakhoz hasonlóan a közelítőleg függőlegesen álló közfalaival támaszkodik a fedőlapokon, így a lapok kellő stabilitással rendelkeznek és célszerűen csekély súlyúak. A megfelelő anyagokból készített lapokból azután például ajtók gyárthatók. Ilyeneket a belsőépítészetben, valamint vásári létesítményeknél alkalmaznak (ilyen megoldást ismertet például a DE-19748192.2 számú szabadalmi leírás).

A fenti megoldás hiányossága, hogy a szerkezet a nedvességre érzékeny. Ezen túlmenően a fenti megoldásnál a szélszakaszok kialakítása a megfelelő szélerősítéssel erősen problematikus, mivel ezeket az alapanyagok egyéb részeivel össze kell kapcsolni.

A DE-1922693.8 számú szabadalmi leírásból ismert olyan eljárás és építőelem, amely szendvicsszerű kialakítású. Mindkét fedőlap fémből van kialakítva, a közbenső cellafalak, vagy a megfelelő üreges szerkezet pedig a fedőlapokkal hegesztéssel vagy forrasztással van összekapcsolva. Ennek során a forrasztóanyagot úgy kell vezetni, hogy az a cellasarkoknál is kellően kössön, és így a fedőlapokat az üreges szerkezettel jól összekösse.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a cellasarkok megerősítésének dacára számolni kell azzal a hiányossággal, hogy a közel függőleges cellafalak a fedőlapokon feltámaszkodnak és a fellépő erőket átadják. Ennek megfelelően az ilyen könnyűszerkezetes szerkezeteknél a stabilitás szinte kizárólag a fedőlapok függvénye, a szendvicsmag saját stabilitása ezzel szemben elhanyagolhatóan kicsi. További hiányosság, hogy az ilyen szerkezet gyártása viszonylag drága, valamint a gyártáshoz különböző anyagokat kell alkalmazni, amihez a műanyagok alkalmazása nem jöhet szóba.

A GB-956132 számú szabadalmi leírásból olyan építőelem is ismert, amelynél több tojástartószerű réteg összeilleszthető. Az egyes rétegek különböző méretű üreges testekkel rendelkeznek, hogy az összeillesztés után az üreges testek nagy számban érintkezésbe kerüljenek a széleiken és a kevésbé sík részeiken. A közbenső rétegek ezeknél egymáson nem a felületeken fekszenek fel, hanem csupán vonalszerű kapcsolat van közöttük. A fentiekből következik, hogy nagyobb nyomásokat és csavaró jellegű terheléseket a fenti szerkezet képtelen felvenni és átadni.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása, amellyel az építőelem súlya tovább csökkenthető, ugyanakkor stabilitása és szigetelőtulajdonsága hatásosan javítható.

A kitűzött feladatot a jelen találmány szerint olyan könnyűszerkezetes építőelemmel oldottuk meg, amely több egyéni rétegből van összeépítve. Ezek olyan üreges szerkezettel rendelkeznek, amely alapszerkezetből kiálló üreges testrészekkel van ellátva. A rétegek a testrészekkel egymásba illeszthető kialakításúak. A találmány szerinti megoldás lényege, hogy a rétegek formázott, a szomszédos rétegekkel síkbeli kapcsolatot, lehetőleg falazatot képező kialakításúak, amelyek csökkentett falvastagságú részlappal vagy fóliával vannak kialakítva. Ezek alapszerkezettel, valamint az alapszerkezetből kiemelkedő, pozitív és/vagy negatív üreges testekkel vagy üreges testrészekkel rendelkeznek. Továbbá, olyan első egyéni rétege van, amely a további rétegek számára kapcsolóegységként van kialakítva, és felében kialakított üreges testekkel van ellátva. Ezen túlmenően olyan második egyéni rétege van, amely az első réteget rögzítő és összekötő nyílásokkal van ellátva, valamint a hiányzó oldalai kiegészítő üreges testeket képeznek. Olyan harmadik egyéni rétege is van, amelynek üreges testrészei az első és második rétegekkel képzett üreges testrészekbe bevezethető kialakításúak, és azok felületei felületek mentén felfekvő kapcsolatban állnak egymással.

A technika állásától eltérően az elemek a találmány szerinti megoldásnál egyenletes mértékben részt vesznek az erők felvételében és elosztásában, következésképpen a fedőrétegek stabilitása és kivitele nem játszik meghatározó szerepet. További lényeges előny, hogy a teljes építőelem végig azonos kialakítású, így lehetőség van arra, hogy mind a függőleges, mind pedig a vízszintes, vagy ferdén futó falakat alkalmazzuk az építőelemeknél. Függetlenül az építőelemek mindenkori elrendezésétől, az egyes rétegek, illetve pontosabban az egyes rétegrészek egyenletesen részt vesznek az erők felvételében és átadásában. Továbbá, gondoskodnak arról, hogy egészében olyan építőelemet nyerjünk, amely kifejezetten csekély súlya mellett nagy stabilitással rendelkezik, valamint optimális hang- és hőszigetelést biztosít.

Ez utóbbi tulajdonság főleg annak köszönhető, hogy az egyes rétegek ilyen üreges testekkel vagy üreges testrészekkel rendelkeznek, vagy az ilyen testrészek együttesen képeznek üreges testeket, valamint az üreges testekben visszamaradó levegő optimális szigetelést biztosít hő- és zajszigetelésként egyaránt. További előny, hogy az ilyen építőelem nemcsak függőleges terheléseket tud átadni, hanem nyíróerőket vagy egyéb, szabálytalan terheléseket is, de anélkül, hogy ehhez a falvastagságokat vagy egyéb paramétereket növelni kéne.

A megfelelő üreges testek vagy testrészek továbbá arra is használhatók, hogy gázt, folyadékot vagy inért anyagokat fogadjanak be, és ezzel például égésgátló tulajdonságúvá tehetők, ami különösen célszerű lehet rendkívüli alkalmazásmódok esetén.

A találmány szerinti építőelem tehát különálló, egymásba illeszthető rétegekből van kialakítva, ezáltal adódik az a lehetőség is, hogy olyan konstrukciót alkalmazzunk, amely egyrészt a sík kialakítása, másrészt a megfelelő kialakítás szerinti falvastagságok révén gyakorlatilag tetszés szerinti falvastagsággal készíthető, il2

HU 224 112 Β1 letve olyan egymással felületi érintkezésbe kerülő üreges testekkel gyártható, amelyek a fentiekben ismertetett előnyöket biztosítják. Különösen fontos előny az ilyen építőelemek csekély súlya és nagy stabilitása, azaz egyebek mellett a sík összekapcsolása és támasztása a stabil falazatoknál egyszerűen megvalósítható. Az első, második és harmadik réteg egymással összekapcsolva olyan üreges szerkezetet biztosít, amely meglepő műszaki többlethatást hoz létre.

A találmány szerinti megoldás célszerű kiviteli alakjánál a rétegekkel társított üreges testek vagy testrészek a másik, a középső réteget képező egyéni réteg üreges testeivel vagy testrészeivel egymásnak megfelelő felületekkel vannak kialakítva. Az üreges testrészek, illetve üreges testek üreges testekké, illetve zárt üreges testekké építhetők össze, ha a megfelelő különálló rétegeket a fentebb említett módon egymásba illesztjük, illetve egymásba kapcsoljuk. A külön legyártott rétegeket az alábbiakban ismertetésre kerülő módon egymással úgy hozzuk összhangba, hogy azok mindig az üreges testrészeket, illetve üreges testeket adják ki, és egymásba illesztve a kívánt alakzatot hozzák létre.

Az egyes rétegek, illetve az üreges testek és testrészek viszonylag csekély falvastagsággal rendelkeznek, amint arra fentebb már utaltunk, így például megfelelő fóliából is kialakíthatók. Az ilyen vékony falú szerkezeti lapok az egymásba kapcsolás révén kiegészítik egymást, illetve egymással kombinációban működnek együtt, így az egyes üreges testek vagy testrészek felületeinek egymáson felfekvése révén egyrészt igen jó erőátadást érünk el, másrészt a teljes épületszerkezetet tovább stabilizáljuk.

Különösen előnyös az olyan kivitel, amelynél az egyes rétegekkel társított üreges testek vagy testrészek a további rétegek üreges testeivel vagy testrészeivel az egymásba illesztett állapotukban gúlát vagy tükörképszerű kettős gúlát képező kialakításúak. Az ilyen gúlaalakzatnak az az előnye, hogy négy vagy több felület áll rendelkezésre, amelyeken a szomszédos gúlák, illetve az üreges testek vagy üreges testrészek felfekhetnek egymáson, és ezáltal jól biztosítható az erők felület menti átadása. A gúla állhat, fekhet vagy egyéb helyzetben is elrendezhető, ha a különálló rétegek egymással össze vannak kapcsolva, anélkül azonban, hogy a teljes építőelem stabilitását ez veszélyeztetné.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél az egyes rétegek üreges testeiből vagy testrészeiből képzett gúlák úgy vannak kialakítva és elrendezve, hogy a szomszédos, ugyancsak az egymásra helyezéssel képzett gúlák vagy tükörképszerű kettős gúlák sík mentén egymáson felfekszenek. Továbbá, a rétegek síkbeli kapcsolata révén olyan statikus keresztfái képződik, amely az oldalakról az erőket felvenni képes kialakítású. Ennél a kivitelnél még egyszer utalunk arra, hogy a gúlaalakzat különösen kedvező abból a szempontból, hogy felületi „kapcsolatot” hozunk létre az egymáshoz kapcsolódó gúlarészek között. Az egyes gúlák felületei egyúttal felfekvő felületekként szolgálnak az azonos vagy különböző rétegekben lévő szomszédos gúlák számára, így tehát a fentiekben már említett módon optimálist megközelítő szerkezeti képződményt hozhatunk létre, amely csekély súlyú és meglepően nagy stabilitású. További előny, hogy igen kedvező keresztirányú falszerkezetet hozunk létre, amelynek révén az erőket minden oldal képes felvenni.

Előnyös továbbá az olyan kiviteli alak, amelynek öt különálló rétege kombinált elemet kiadóan van összeépítve, amelynél a középső rétegként pozitív és negatív üreges testrészekkel rendelkező első réteg szerepel, amely kétoldalt további két réteggel van kapcsolatban, valamint az egyik oldalon üreges testrészekkel ellátott réteggel van társítva. Az egyes rétegeket tehát egymásba fűzzük, illetve egymásba kapcsoljuk, mégpedig úgy, hogy együttesen stabil építőelemet hozzunk létre, amely különösen a gúlafelületek révén kedvezően adja át és veszi fel a fellépő erőket.

A hagyományos szendvics-építőelemektől eltérően, bizonyos értelemben a fedőlapokként szereplő külső rétegek is részt vesznek a szerkezeti stabilitás biztosításában, mivel ezek az alsó oldalukon ugyancsak el vannak látva üreges testekkel vagy testrészekkel, amelyek révén a különálló rétegek és a középső réteg között olyan szerkezetet kapunk, amely a kívánt stabilitási tulajdonságot garantálja. A „fedőrétegekkel társított üreges testek vagy testrészek nyíróerőket vagy egyéb szokatlan erőket problémamentesen felvehetnek, mivel ezek az erők a „fedőrétegekből” a közbenső rétegekbe úgy vezethetők, hogy eközben biztonságos erőátadást, illetve erőfelvételt érünk el.

Mivel a „fedőrétegeknek” semmiféle külön stabilitási feladatuk nincs, adott esetben a teljes kombinált elemet ívesen vagy más módon hajlítottra is kialakíthatjuk, hiszen ezek a szélső rétegek ugyanolyan vékony falú anyagból gyárthatók, mint a középső rétegek.

A térben kibővíthető üreges szerkezet, azaz más szóval az üreges testszerkezet megvalósítható oly módon is, hogy az egyik vagy mindkét közbenső réteg adapterréteggel vagy a kapcsolódó réteget kétoldalt közrefogó adapterrétegekkel van ellátva, ezáltal tetszőleges magasságú és/vagy szélességű építőelemet képezhetünk. Az adapterszerű különálló rétegek lehetővé teszik, hogy a középrétegre felépítve megfelelő szerkezetet alakítsunk ki, ennek során a térbe újabb építőelemet helyezünk, és ezzel azt céltudatosan kibővítjük.

Ennél az elrendezésnél ugyancsak biztosítható a homogén erőátadás, vagyis teljesen mindegy, hogy hol az erő támadáspontja, hiszen a terhelőerőt valamennyi elemre egyenletesen oszthatjuk el. További előny, hogy ezzel a kombinációval olyan lehetőséget nyújtunk, hogy valójában tetszés szerinti teljes falvastagságot alkalmazhatunk.

Az építőelem térbeli kibővítése céljából előnyös, ha az adapterréteg váltakozva pozitív üreges testrészekkel vagy üreges testekkel és bemélyedésekkel rendelkezik. Ezzel például a középréteg a kétoldalt elhelyezkedő adapterrétegekkel együtt kétoldalt kiszélesedő „egyéni réteget” építhetünk fel, ezzel pedig tetszés szerinti térben kibővített szerkezetet teszünk lehetővé.

HU 224 112 Β1

Az építőelem szerkezeti merevsége a találmány szerint az alkalmazott anyag megválasztásával variálható, ennek során célszerű, ha a különálló rétegek folyékony műanyaggal átitatott papírból, alumíniumból, acélból vagy műanyagból készített fóliából vannak kialakítva. A megfelelő egyes rétegek falvastagsága a mikrométeres tartományban is lehet, erre utalunk a leírásban a „fólia” fogalommal.

Az alkalmazási módok függvényében azonban az építőelemek mindenkor úgy alakítandók ki az alkalmazásmódnak megfelelően, hogy az árat és az építőelem stabilitási jellemzőjét is figyelembe véve az optimálist megközelítő megoldást érjük el. Ennek során célszerű, ha a különálló rétegek szövött, előnyösen műanyag szálakból vagy szálerősítésű anyagból szövött fóliából vannak kialakítva. Ezzel az építőelem szilárdsága és a stabilitása tovább növelhető, és jól igazítható a mindenkori alkalmazási körülményekhez.

Amint a fentiekből kitűnik, a találmány szerinti megoldásnál az üreges testek, illetve testrészek optimális módon a felületek mentén támaszkodnak egymáson, valamint a gúlák közötti közbenső szakaszok ezt elősegítik. Ezek a stabil különálló rétegek azonban a találmány szerint adott esetben tetszés szerinti alakban meghajlíthatók vagy lépcsőzetessé is alakíthatók.

Célszerűen a gúlák csúcsához vezető szélek perforált és/vagy hornyolt kialakításúak. Az ilyen kialakítás esetén a perforáció vagy a hornyolás nem okoz problémát, mivel a felületek egymáson felfekszenek, és ezáltal problémamentesen biztosítják az erők felvételét és átadását. A perforálások vagy hornyolások viszont elősegítik a különálló gúlák körzetében is az üreges testek deformációját.

A találmány szerinti megoldás ismét további célszerű kiviteli alakjánál az üreges szerkezetet képező üreges testek ferde felületekkel, előnyösen a szélen ferdén álló elrendezésűek. A felületeknek ilyen ferde elrendezése a kísérleti tapasztalataink szerint optimális, mivel ilyen esetben a teljes üreges test az erőátadásban részt vehet, anélkül, hogy különböző terhelésnek vagy terhelésmentesítésnek lennének kitéve az üreges testek különböző szakaszai. Az üreges testek a ferde felületeikkel egymáson felfekszenek, és a fellépő erőket továbbadják, illetve gondoskodnak az erő optimális elosztásáról. Ezzel pedig a teljes üreges szerkezet optimális erőelosztását tesszük lehetővé, amivel meglepően kedvező építőelemet nyerünk.

A szélső egyéni rétegek a találmány szerinti építőelemnél tehát nem csupán fedőrétegként szerepelnek. Sokkal inkább ezek integrális szerepet játszanak a teljes építőelemben az üreges testeik, illetve résztesteik révén. Továbbá, a külső sík kivitel is lehetséges, amelynél a szélső egyéni rétegek a belső oldalukon üreges testekkel vagy testrészekkel, a külső oldalukon viszont sík fedőlappal vannak ellátva. A sík fedőlap révén lehetővé tesszük az építőelemek egymásra halmozását, amelynek során az építőelemek egymásba kapcsolódásáról vagy egymásba helyezésének lehetőségéről lemondunk. Az ilyen kivitelek igen célszerűek lehetnek például válaszfalak vagy hasonlók gyártásánál.

A szélső rétegek egyébként készülhetnek azonos anyagból és azonos falvastagsággal, mint a közbenső rétegek, így a szélső rétegek is részt vehetnek a többi réteg elmozdulásaiban. Ezt tovább javíthatjuk azáltal, ha a felső és az alsó réteg flexibilis anyagból vagy flexibilissé tehető anyagból van kialakítva. Célszerű lehet adott esetben, hogy a szélső rétegeket lágyabb anyagból készítjük, mint a többi réteget.

Ha a találmány szerinti építőelemet az előre meghatározott alakba hoztuk, célszerű lehet, ha az egyes különálló rétegeket egymással összekapcsoljuk. Ezt végezhetjük például úgy, hogy az üreges testek és/vagy a testrészek az üreges szerkezetet képezően egymással az anyagtulajdonságok figyelembevételével tartósan vagy oldhatóan vannak összekötve, célszerűen egymással össze vannak hegesztve, ragasztva vagy csavarozással vannak rögzítve, vagy súrlódásos kapcsolattal vannak egymással összekötve. Amint a fentiekből kitűnik, a mindenkori alakzat ezzel a kapcsolásmóddal is gyártható és tartósan használható.

Az üreges testek vagy testrészek célszerű prizmaszerű alakjával már fentebb foglalkoztunk. A találmány szerinti megoldás célszerű kiviteli alakjánál a rétegek üreges testei vagy testrészei gúla alakúak, valamint az üreges szerkezetet képező üreges testek kettős gúlát, illetve tükörképszerű kettős gúlát képező kialakításúak. Ezek a kettős gúlás, vagy pontosabban fogalmazva tükörképszerű kettős gúlás alakzatok egymáson, az alsó széleken keresztül támaszkodnak, és stabil téralakzatot képeznek, amely a fentiekben részletezett feladatoknak optimálisan megfelel. Ennél adott esetben ragasztást, csavarozást vagy hasonló rögzítésmódokat is alkalmazhatunk, hogy a kettősgúla-szerű alakzatokat egymással összekössük vagy egymáshoz kapcsoljuk.

A találmány szerinti építőelemek nagy stabilitását tehát az üreges szerkezetben részt vevő elemek lap menti felfekvésével biztosítjuk, amelynél még az alapszerkezet szerkezeti elemeinek szélei is részt vehetnek. Célszerű például, ha a gúlaszerű üreges testrészek és/vagy az üreges testek az alapszerkezeten távtartó csíkot képezően vannak elrendezve, továbbá a kettős gúla alakú üreges testek szegmensei középvonallal párhuzamos helyzetű peremeken keresztül vannak egymással összekapcsolva. Ezzel még ezekben a körzetekben is biztosítható a síkszerű felfekvés a hagyományos megoldásoknál szokásos vonalszerű felfekvés helyett.

A találmány szerinti építőelem egészének stabilitása azonban a találmány értelmében még tovább növelhető. A kettősgúla-szerű üreges testek vagy testrészek egyes szegmenseinek egymásba kapcsolásával, valamint a biztonságos síkszerű felfekvés révén még tovább javítható a stabilitás, ha a kettős gúla alakú üreges testek, illetve a testrészek szegmenseinek csúcsai lelapolt kialakításúak. A kísérleti tapasztalataink szerint az üreges szerkezet lapjainak egymásba fűzésével az összeépítést tovább egyszerűsíthetjük.

A gúlacsúcsok pontos felfekvése az egymással kapcsolódó tükörképszerűen elhelyezkedő kettősgúla-elemek felületeinek felfekvése mellett elérhető azál4

HU 224 112 Β1 tál például, ha a gúlák, illetve a tükörképszerű kettős gúlák csúcsain kialakított lelapolás a távtartó csíknak és/vagy a peremnek megfelelően és sík támasztást biztosítóan van kialakítva. A fenti elrendezés esetén a csúcsok is részt vesznek a felületi felfekvésmódban, mivel ha azokat a fentiekben ismertetett módon lelapoljuk, mégpedig úgy, hogy a tükörképszerű kettős gúlák pontosan illeszkedjenek a távközcsíkokba vagy a szélcsíkokba.

Kedvező erőkiegyenlítést, illetve igen flexibilis építőelemet nyerünk, ha az üreges testek, illetve a rétegek felületei rugalmas massza segítségével közös falazatot képezően vannak összekötve. A rugalmas anyag vastagságától és típusától függően az egyes rétegek, illetve az üreges testek a stabilitásuk csökkenése nélkül végezhetnek bizonyos „mozgásokat”. Ennek a kialakításnak külön előnye a kisebb számú rétegből képzett üreges testek alkalmazása esetén jelentős. Ütések esetén is ezek jól felfoghatók, még kő becsapódása esetén is a fellépő ütési terhelés kellőképpen felfogható.

A jobb szigetelés, tűzgátlás és más okokból bizonyos alkalmazásmódoknál célszerű az olyan kivitel, amelynél az üreges testek az összekapcsolás utáni állapotban gáznemű vagy folyékony közeggel vannak legalább részben feltöltve. Az egyes rétegek tehát a falazatban és/vagy a távtartó csíkokban bemélyedésekkel vagy nyílásokkal rendelkeznek, amelyek a rétegek egymásra helyezése és összekapcsolása után a gáznemű vagy folyékony közeg áramoltatását biztosító kialakításúak. A „töltet” természetesen mindenkor függ az alkalmazásmódtól.

Végül célszerű az olyan kivitel, amelynél az úgynevezett semleges szálak a síkbeli összeköttetések révén a következő semleges szállal vannak összekötve, és a közbenső rétegek közbenső tereket képeznek, amelyeknek felületei ugyancsak egymással felületi összeköttetésben vannak.

A találmány szerinti megoldás megkülönböztető jellege főleg abban van, hogy az ilyen üreges szerkezetben részt vevő valamennyi elem részt vesz az építőelemre ható erők felvételében és átadásában. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy az erőket a külső síkok veszik fel, és ezek átadják a következő elemekre, azaz a következő rétegekre és annak egyes elemeire. Ezáltal tehát a különálló elemek a találmány szerinti építőelemben együttesen biztosítják az építőelem stabilitását.

A fedőrétegek, vagyis a szélső különálló rétegek nem igényelnek különleges alaktartó kialakítást, hanem ezek ugyanolyan falvastagsággal gyárthatók, mint az egyéb rétegek, és általában ugyanabból az anyagból. Ezek tehát nincsenek egyszerűbb szerkezetűre kialakítva, mégsem akadályozzák a teljes építőelem alaki kivitelét, mivel ezek a közbenső rétegekkel együttesen hajlíthatok vagy másként alakíthatók, hogy az építőelemet a mindenkor megkívánt alakra hozzuk.

A „belső felépítést” tekintve az egyes különálló rétegek úgy vannak kialakítva, hogy lehetővé váljék a teljes építőelem előírt kialakítása. Az egyes üreges testek vagy testrészek a gúlacsúcshoz vezető széleiken fel vannak vágva, vagy egyébként úgy meg vannak gyengítve, hogy azok nem akadályozzák a megfelelő alakítást. Különösen célszerű, hogy a megfelelő rétegek segítségével az építőelemek gyakorlatilag tetszés szerinti falvastagsággal gyárthatók, meglepően csekély összsúllyal.

A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi továbbá, hogy nem csupán az ilyen építőelem-együttes falvastagsága igazodjék a mindenkori alkalmazási viszonyokhoz, hanem a síkban való kiterjedése is, mivel a különálló rétegek egymással fogazott elrendezésben összekapcsolhatók, így mindenféle átmenet nélkül megfelelően nagy felületű építőelemet hozhatunk létre. A találmány szerinti megoldással tehát egy olyan térbeli alakzatot hozhatunk létre, amely a hagyományos megoldásokkal elképzelhetetlen lenne.

Végül megemlítjük a találmány szerinti megoldásnak azt az előnyét, hogy lehetővé teszi különböző alapanyagok felhasználását, hogy a különböző feladatkitűzésekhez még jobban illeszkedhessék az építőelem.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti építőelem első példakénti kiviteli alakjának perspektivikus képe belül elhelyezkedő üreges szerkezettel;

a 2. ábra a találmány szerinti építőelem üreges testét oldalnézetben szemlélteti, amely kettős gúlaként van kialakítva;

a 3. ábrán a 2. ábra szerinti megoldás felülnézetben látható;

a 4. ábra belső oldali nézetben szemlélteti a találmány szerinti építőelem szélső rétegét;

az 5. ábra perspektivikus belső nézetben mutatja a

4. ábra szerinti részletet;

a 6. ábrán szétbontott képben a találmány szerinti építőelem ötrészes példakénti kiviteli alakját szemléltettük;

a 7. ábrán a 6. ábra szerinti építőelem közvetlenül az egyes rétegek egymásba illesztése előtt látható perspektivikus képben;

a 8. ábra a 7. ábra szerinti megoldás másik perspektivikus képe;

a 9. ábrán a találmány szerinti építőelem tizenegy részes példakénti kiviteli alakjának szétbontott perspektivikus képe látható adapterréteggel együtt.

Az 1. ábrán a találmány szerinti 1 építőelem első példakénti kiviteli alakja végleges állapotban látható. A felső szélső egyéni 2 réteget részben kitörtük, hogy az 1 építőelem üreges 3 szerkezetét láthatóvá tegyük, amely egyrészt a felső szélső 2 rétegen, másrészt alsó szélső 4 rétegen támaszkodik. Az üreges 3 szerkezetet az 1. ábrán viszonylag egyszerűsített formában szemléltettük. Az alábbiakban részletesebben ismertetésre kerül, hogy a különálló 2 és 4 rétegek a találmány szerint valójában integráló kialakításúak.

Az 1 építőelem 5 oldalszélei sík felületekként vannak feltüntetve, hasonlóképpen, mint a felső 2 réteg, amit azzal érünk el, hogy az alábbiakban még ismerte5

HU 224 112 Β1 tésre kerülő módon a 2 rétegre 29 fedőlapot helyezünk.

Az üreges 3 szerkezet különálló 23, 24 és 25 rétegekből áll, amelyek viszont üreges 7, 8 és 9 testekből, valamint üreges 26 és 27 testrészekből vannak kialakítva. A megfelelő hivatkozási számokat a további ábrákon tüntettük fel.

A felső szélső 2 réteg, valamint az alsó szélső 4 réteg, valamint a közöttük elhelyezkedő üreges 3 szerkezet a megfelelő 23, 25 rétegeivel együtt a jelen esetben kis falvastagságú 17 részlapokból vannak kialakítva. Ezek a 17 részlapok rendszerint fóliából vannak kialakítva, ezek falvastagsága mikrométeres mérettartományba esik.

Az üreges 3 szerkezet, illetve a különálló 2, 4, 23, és 25 rétegek a 2. és 3. ábra szerint üreges 7, 8 és 9 testekből, a 6. ábra szerint viszont üreges 26 és 27 testrészekből vannak kialakítva. Az egyszerűség kedvéért az alábbiakban nem mindig teszünk különbséget az üreges 7-9 testek, valamint az üreges 26 és 27 testrészek között, mivel az utóbbiak a 2, 4, 23, 24 és rétegek egymásba illesztése után olyan üreges testeket és testrészeket képeznek, amelyek együttesen az 1 építőelemnek az üreges 3 szerkezetéhez tartoznak.

A 2. és 3. ábra szerint a különálló 7, 8 és 9 testek 14, illetve 14’ gúlákat képeznek, amelyek a jelen esetben valójában szabályos tükörszimmetrikus 19 kettős gúlaként vannak kialakítva, ahol 20 és 21 szegmensek arra szolgálnak, hogy az üreges 3 szerkezet alkotórészei teljes felületen támaszkodjanak egymáson. A 2. és

3. ábrán és a további ábrákon is jól látható, hogy a 14 gúla, illetve a tükörképszerű 19 kettős gúla különösen előnyös az ilyen síkban való támaszkodáshoz, mivel eltolt helyzetű 10 és 11 felületek állnak rendelkezésre, amelyek olyan nagyok, hogy az 1 építőelemre ható erőket biztonságosan felveszik és továbbadják.

A tükörképszerű 19 kettős gúla a jelen esetben két tükörszimmetrikus 14 és 14’ gúlából áll, amelyeket egymással 22 kapcsológerinc köt össze. A középvonalat 30 hivatkozási számmal jelöltük, amely mentén a két gúla összekapcsolása történik.

A 14 és 14’ gúlák 12 csúcsainál a találmány szerint 13 lelapolásokat alkalmaztunk, hogy ezáltal 31 peremeknél vagy 16 alapszerkezet 18 távtartó csíkjainál tovább javítsuk a szerkezeti részek egymáson való felfekvését.

A 2. ábrán feltüntetett 14 és 14’ gúlák esetében az elvi „választóvonal” a tükörszimmetrikus 19 kettős gúlánál összefüggő, de a 3. ábra szerinti kivitelnél a 30 középvonal egyúttal választóvonalat is képez, amely a lelapolt 12 csúcsokhoz vezet. Itt külön nem szemléltettük, hogy 15 és 15’ szélek perforálva vannak vagy adott esetben hornyokkal bemetszett kialakításúak, hogy a különálló rétegek és következésképpen a teljes 1 építőelem könnyebb hajlítását, vagy más jellegű alakítását lehetővé tegyék, de anélkül, hogy ehhez túl nagy erőket kellene alkalmazni.

A 4. ábrán a szélső 2 vagy 4 réteg olyan példakénti kiviteli alakja látható, amely belső 28 oldalán üreges 7 és 8 testekkel, illetve 14 gúlákkal van ellátva. Ezek a gúlák valamennyien azonos méretűek, és a 16 alapszerkezeten keresztül vannak egymással összekötve. A 16 alapszerkezetet képezik egyúttal a 18 távtartó csíkok, amelyeknek az a rendeltetése, hogy a különálló 14 gúlákat egymáshoz képest előírt azonos távközre tartsák, valamint, hogy egyúttal a 2, 4, 23-25 rétegek összetolásakor képződő üreges 26 és 27 testrészek, illetve a 7-9 testek a 12 csúcsaikkal ezeken a 18 távtartó csíkokon támaszkodjanak. Az 1 építőelem teljes szerkezetének stabilitását ezáltal szinte optimalizálhatjuk.

A távtartó csíkokra 18 hivatkozási számot használtuk a 14 gúlák között elhelyezkedő valamennyi 16 alapszerkezet esetében, amelyek azonos méretekkel készülnek (a 4. ábrán például 18’ és 18” hivatkozási számokat is használtunk).

Az 5. ábra szerinti részlet lényegében megfelel a

4. ábra szerinti kivitelnek, az eltérés mindössze annyi, hogy itt perspektivikus képet mutatunk be, amely egyúttal azt is szemlélteti, hogy a 10, 10’, 11 és 11’ felületek az egymáson való kölcsönös felfekvés révén a fellépő erőket hatásosan elosztják. A belső 28 oldalon szemléltetett 14 gúla is azonos alakzatú és azonos 10 és 11 felületekkel van ellátva. A különálló 14 gúlák között helyezkednek el a 16 alapszerkezet, illetve a 18 távtartó csíkok.

A 6. ábrán az 1 építőelem szétbontott perspektivikus képben látható, amely a jelen esetben összesen öt, azaz 2, 4, 23, 24 és 25 rétegből van összeállítva. A 2 és 4 rétegek a szélső különálló rétegeket jelölik, a közbensők pedig a 23-25 rétegek. A központi 25 réteg kétoldalt kinyúló 26 és 27 testrészekkel van ellátva, ezek a találmány értelmében egyúttal kapcsolóelemekként szolgálnak a 23 és 24 rétegek számára, valamint a szélső 2 és 4 rétegekhez.

A 6. ábrából jól látható, hogy az úgynevezett középső réteg, azaz a jelen esetben a 25 réteg mindkét oldalon kiálló 14 és 14’ gúlákkal rendelkezik, amelyek a megfelelően kialakított 23 és 24 rétegekhez való kapcsolódást lehetővé teszik és megkönnyítik; a 35 rétegnél tehát az összekapcsolás után kiegészítő üreges 7-9 testek, illetve üreges 26 és 27 testrészek képződnek.

A 6. ábrán feltüntetett könnyűszerkezetes 1 építőelem a 7. ábrán közvetlenül az összeillesztés előtt látható. Itt jól kivehető, hogy a szélső önálló 2 és 4 rétegek, valamint a közbenső 23-25 rétegek úgy egymásba illeszthetők, egymásba tolhatok, hogy ezekből a sík 1 építőelem képződik, amely rendkívül nagy stabilitású, ugyanakkor csekély súlyú. Az itt feltüntetett kiviteli alak külön előnye, hogy rendkívül jó szigetelőképességű.

A 8. ábrán a 6. és 7. ábra szerinti építőelem olyan perspektivikus képe látható, amely közvetlenül az összeépítés előtti állapotban van, ennél azonban jól látható, hogy a szélső 2 és 4 rétegek ennél a kivitelnél nincsenek sík fedőlappal ellátva.

Végül a 9. ábrán a találmány szerinti 1 építőelem olyan további kiviteli alakja látható szétbontott perspektivikus képben, amely összesen tizenegy darab önálló rétegből van kialakítva, nevezetesen a 2, 4, 24, 24, 25, 25’ és 33 rétegekből, ahol a 23 és 24, valamint a 25’ és 33 rétegek megkettőzve vannak elrendezve. A 2 és

HU 224 112 Β1 rétegek, valamint a 23-25 rétegek ennél az elrendezésnél megegyeznek a korábbi ábrákon bemutatott kiviteli alakokkal, azonban itt két 33 adapterréteget is alkalmaztunk, amelyek a központi 25 rétegből a kétoldali üreges 7,8 és 9 testekkel együtt a szélső 2, illetve 4 rétegeket képezik. Ehhez ezek váltakozva 14 gúlákkal és 34 bemélyedésekkel vannak ellátva, és így a közbenső 25 réteg mindkét oldalán kapcsolófelületeket képeznek, amelyek megfelelnek a szélső 2 és 4 rétegeknek a belső 28 oldalán kialakított alakzatoknak. Ezzel tehát a 6., 7. vagy a 8. ábra szerinti építőelem megfelelő térbeli növelésére is mód nyílik, vagyis az 1 építőelemet gyakorlatilag tetszés szerinti falvastagsággal gyárthatjuk.

Amint a fenti ábrákból kitűnik, a 2, 4, 23-25 és a 33 rétegek lehetőséget adnak különböző kivitelekre, mégpedig a 2, 4, 23-25 és 33 rétegek egymáshoz képest eltolt elrendezésével és a síkban való kiszélesítésével. Következésképpen az 1 építőelem szinte tetszés szerinti felületű 1 építőelemmé alakítható egyszerűen.

Végül megjegyezzük, hogy a fentiekben bemutatott példakénti kivitelek sok más kombinációja és variációja is elképzelhető az igényelt oltalmi körön belül, de ezek már a szakma átlagos szakembere számára a fenti ismertetésünk alapján kézenfekvőek.

Claims (22)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Építőelem, amely több egyéni rétegből van összeépítve, ezek olyan üreges szerkezettel rendelkeznek, amely alapszerkezetből kiálló üreges testrészekkel van ellátva, továbbá a rétegek a testrészekkel egymásba illeszthető kialakításúak, azzal jellemezve, hogy a rétegek (2, 4) formázott, a szomszédos rétegekkel síkbeli kapcsolatot, lehetőleg falazatot képező kialakításúak, amelyek csökkentett falvastagságú részlappal (17) vagy fóliával vannak kialakítva, ezek alapszerkezettel (16), valamint pozitív és/vagy negatív, az alapszerkezetből kiemelkedő üreges testekkel (7, 8, 9) vagy üreges testrészekkel (26,27) rendelkeznek, továbbá olyan első egyéni rétege (25) van, amely a további rétegek (2, 4; 23, 24) számára kapcsolóegységként van kialakítva, és felében kialakított üreges testekkel (7, 8, 9) van ellátva, továbbá olyan második egyéni rétege (23,24) van, amely az első réteget (25) rögzítő és összekötő nyílásokkal van ellátva, valamint a hiányzó oldalai kiegészítő üreges testeket képeznek, továbbá olyan harmadik egyéni rétege (2; 4) van, amelynek üreges testrészei (26, 27) az első és második rétegekkel (23, 25; 24, 25) képzett üreges testrészekbe bevezethető kialakításúak, és azok felületei felületi kapcsolatban állnak egymással.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a rétegekkel (2, 4) társított üreges testek (7, 8, 9) vagy testrészek (26, 27) a középső réteget képező egyéni réteg (23, 24, 25) üreges testeivel (7, 8, 9) vagy testrészeivel (26, 27) egymásnak megfelelő felületekkel (10,11) rendelkező kialakításúak.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az egyes rétegekkel (2, 4, 23, 24, 25) társított üreges testek (7, 8, 9) vagy testrészek (26, 27) a további rétegek (2, 4, 23, 24, 25) üreges testeivel (7-9) vagy testrészeivel (26, 27) az egymásba illesztett állapotukban gúlát (14), előnyösen tükörképszerű kettős gúlát (18) képező kialakításúak.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az egyes rétegek (2, 4, 23, 24, 25) üreges testeiből (7, 8, 9) vagy testrészeiből (26, 27) képzett gúlák (14) úgy vannak kialakítva és elrendezve, hogy a szomszédos, ugyancsak az egymásra helyezéssel képzett gúlák (14’, 14) vagy tükörképszerű kettős gúlák (19) síkok mentén egymáson felfekszenek, továbbá a rétegek (2, 4, 23, 24, 25) felületek menti kapcsolata révén olyan statikus keresztfái képződik, amely az oldalakról az erőket felvenni képes kialakítású.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy öt különálló rétege (2, 4, 23, 24, 25) kombinált elemet kiadóan van összeépítve, amelynél a középső rétegként pozitív és negatív üreges testrészekkel (26, 27) rendelkező réteg (25) szerepel, amely kétoldalt további két réteggel (23, 24) van kapcsolatban, valamint az egyik oldalon üreges testrészekkel (26, 27) ellátott szélső réteggel (2, 4) van társítva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az egyik vagy mindkét közbenső réteg (23, 24) adapterréteggel (33) vagy a kapcsolódó réteget (25) kétoldalt közrefogó adapterrétegekkel (33) van ellátva, és ezáltal tetszőleges magasságú és/vagy szélességű építőelemet képező kialakítású.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az adapterréteg (33) váltakozva pozitív üreges testrészekkel (26, 27) vagy üreges testekkel, vagy bemélyedésekkel (34) rendelkezik.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a különálló rétegek (2, 4, 23, 24, 25, 33) folyékony műanyaggal átitatott papírból, alumíniumból, acélból vagy műanyagból készített fóliából vannak kialakítva.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a különálló rétegek (2, 4, 23, 24, 25, 33) szövött, előnyösen műanyag szálakból vagy szálerősítésű anyagból szövött fóliából vannak kialakítva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a gúlák (14) csúcsához (12) vezető szélek (15) perforált és/vagy hornyolt kialakításúak.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az üreges szerkezetet (3) képező üreges testek (7, 8, 9) a ferde felületeiken (10, 11), előnyösen az egyik szélen (15) ferdén álló elrendezésűek.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a szélső egyéni rétegek (2, 4) a belső oldalukon üreges testekkel vagy testrészekkel (26, 27), a külső oldalukon viszont sík fedőlappal (29) vannak ellátva.

    HU 224 112 Β1
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a felső és az alsó réteg (2, 4) flexibilis anyagból vagy flexibilissé tehető anyagból van kialakítva.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az üreges testek (7, 8, 9) és/vagy a testrészek (26, 27) az üreges szerkezetet (3) képezően egymással az anyagtulajdonságok figyelembevételével tartósan vagy oldhatóan vannak összekötve, célszerűen egymással össze vannak hegesztve, ragasztva, vagy csavarozással vannak rögzítve, vagy súrlódásos kapcsolattal vannak egymással összekötve.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a rétegek (2, 4) üreges testei (7, 8, 9) vagy testrészei (26, 27) gúla alakúak, valamint az üreges szerkezetet (3) képező üreges testek (7, 8, 9) kettős gúlát, illetve tükörképszerű kettős gúlát (19) képező kialakításúak.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a gúlaszerű üreges testrészek (26, 27) és/vagy az üreges testek (7, 8, 9) az alapszerkezeten (16) távtartó csíkot (18) képezően vannak elrendezve, továbbá a kettős gúla alakú üreges testek (7, 8, 9) szegmensei (20, 21) középvonallal (30) párhuzamos helyzetű peremeken (31) keresztül vannak egymással összekapcsolva.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a kettős gúla alakú üreges testek (7, 8, 9), illetve a testrészek (26, 27) szegmenseinek (20, 21) csúcsai (12) lelapolt kialakításúak.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a gúlák (14), illetve a tükörképszerű kettős gúlák (19) csúcsain (12) kialakított lelapolás (13) a távtartó csíknak (18) és/vagy a peremnek (31) megfelelően és sík támasztást biztosítóan van kialakítva.
19. 19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az üreges testek (7, 8, 9), illetve a rétegek (2,4, 23, 24,25, 33) felületei rugalmas massza segítségével közös falazatot képezően vannak összekötve.
20. 20. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az üreges testek (7, 8, 9) az összekapcsolás utáni állapotban gáznemű vagy folyékony közeggel vannak legalább részben feltöltve.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a rétegek (2, 4, 23, 24, 25, 33) a falazatban és/vagy a távtartó csíkokban (18) bemélyedésekkel vagy nyílásokkal rendelkeznek, amelyek a rétegek egymásra helyezése és összekapcsolása után a gáznemű vagy folyékony közeg áramoltatását biztosító kialakításúak.
22. 22. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy az úgynevezett semleges szálak a síkbeli összeköttetések révén a következő semleges szállal vannak összekötve, és a közbenső rétegek közbenső tereket képeznek, amelyeknek felületei ugyancsak egymással felületi összeköttetésben vannak.