HUT73902A

HUT73902A - Shell resonant membranophone

Info

Publication number: HUT73902A
Application number: HU9502125A
Authority: HU
Inventors: Steven W Volpp
Original assignee: Peavey Electronics Corp
Priority date: 1993-01-13
Filing date: 1994-01-10
Publication date: 1996-10-28
Also published as: JPH08502838A; CZ168195A3; US5353674A; HU9502125D0; CN1116451A; NO952736D0; JP2960168B2; BR9405656A; KR960700496A; US5606142A; FI953412A7; DE69421269D1; DE69421269T2; ATE185920T1; TW347898U; AU670188B2; NZ262236A; NO952736L; CA2153679A1; EP0679285A1

Description

A találmány tárgya akusztikus membranofon, vagy közismert néven dob, amely hallható zenei hangot ad ki, ha egy tárggyal, például dobverővel megütik. Ezen belül találmányunk olyan héjrezonáns hangszerre, dobra vonatkozik, amelyben a hangoló és szerelő elemekkel összefüggő húzó és nyomóerő hatások nem korlátozzák a dobhéj szabad rezgését. Találmányunk ezen túlmenően javított pergésű és minimális kereszthúr berezgésű pergődob előállítására is vonatkozik.

Az akusztikus doboknak sajátságos, érdekes történetük van és első példányaik hozzávetőlegesen a kőkorszakban készülhettek. A régészek számos leletet tártak fel, amelyen az ókori kultúrákban, például a sumer birodalomban, Mezopotámiában, Babilonban használt dobok láthatók. Ezek a leletek az időszámításunk előtti III. évezredre tehetők. Dobokat számos különböző célra használtak, például kommunikáció céljára, vallási ceremóniákhoz, stb. Időszámításunk szerinti XV. évszázadban VI. Edward király vezette be a dobok használatát az angol hadseregben. A XVII. században az ellenség üstdobjának megszerzése jelezte, hogy a csatát megnyerték. Napjainkban a dobokat számtalan helyen és módon alkalmazzák, egészen a hadsereg felvonulásától a zenekari muzsikáig. Közismert, hogy a modem zene minden irányzata dobokat vagy hasonló eszközöket használ ritmusadó és tartó eszközként.

A dob úgy ad ki hangot, hogy egy tartóvázon, például dobhéjon szorosan felfeszített membránt vagy dobfejet megütünk. A dobhéj számtalan különböző alakot vehet fel, de általában hengeres kialakítású. A dobhéjakat rendszerint fából, például rétegelt falemezből készítik, és rendszerint 18-26 mm vastagságúak. Esetenként léteznek dobok, amelyek ennél vékonyabb dobhéjjal rendelkeznek. A dob gyártása során a fát igen nehéz pontos köralakra hajlítani és környezeti, klimatikus behatások következtében a fa egyébként is hajlamos a deformációra. Legegyszerűbb esetben ezt a deformációt kell megszüntetnünk, legrosszabb esetben pedig magát az egész dobot ki kell cserélnünk, hogy a káros nem kívánt hatásokat megszüntessük. A dob kialakításától függően a dobhéjnak a dob membránnal ellentétes vége lehet nyitott, lehet zárt, vagy akár másik, hasonló membránnal fedett. Ha a dob olyan kialakítású, hogy egy cső alakú dobhéj mindkét, szemben lévő végére membrán van feszítve, akkor a dobot műszaki értelemben kettős membrános hangszernek, bimembranofonnak nevezzük. A hétköznapi gyakorlatban a dobokat kisdobnak, nagydobnak, pergődobnak nevezzük.

• »· · · · • · · · · · • ···«·· · t · · · · · • · · 9♦ 9 9

-2A membránt hagyományosan állati bőrből készítették, amelyet rázsugorítottak a dob szerkezetére. Ezzel a viszonylag primitív technológiával számos módszert alkalmaztak a membránnak a dobszerkezet vagy tartóperem egyik végére történő rögzítésére. A membránt például ráragasztották a dobhéjra, rászögezték a dobhéjra, rágombolták a dobhéjra, rázsinórozták a dobhéjra, összefűzték a dobhéj másik végére ráhúzott membránnal és a kettőt összefeszítették. A membrán ráfeszítését követően merev abroncsot húztak a membránra és azt egy hasonló, ellentétesen elhelyezett abronccsal együtt megfeszítették.

Napjainkban a dobok membránját vékony műanyagból készítik, amelynek peremén félig flexibilis merev köpenyperem fut körbe. A merev köpenyperemet általában alumíniumból készítik, és epoxi ragasztóval eltávolíthatatlanul össze van erősítve a vékony műanyaggal. A vékony műanyagot általában Milar néven ismert fólia alkotja.

Ettől eltekintve a dobok alapvető kialakítása változatlan maradt. A merev köpenyperemet még mindig a dobhéj végére, a membránt tartó peremre húzzák rá, és azt egy abronccsal leszerelhető módon rögzítik. A vékony műanyag membrán ily módon rugalmas rezonáns felületté alakul át.

A merev köpenyperemnek az abronccsal a dobszerkezet tartóperemére való rögzítéséhez különböző hangolószerkezeteket képeztek ki és alkalmaztak. A hangolószerkezetek hagyományos módon a hangszer héjához vannak rögzítve. Az abroncstól merev elemek, általában menetes szárak indulnak ki, és eltávolítható módon szerelvénytömbökké összefogott fém rögzítőelemekbe vannak befogva, amelyek permanens módon ugyancsak a dobhéjon vannak rögzítve. Ezeket a fém rögzítőelemeket szakmai körben babának hívják. Ha a menetes szárakat, menetes rudakat beljebb csavarozzuk a babákba, akkor az abroncsra és az abroncson keresztül a dobfejre húzóerőt fejtünk ki. A dobhéjon lévő hangolószerkezet súlya gondoskodik arról, hogy a dobhéj által előálló bármely rezonanciát hatékony módon csillapítsa. Ezen túlmenően a dobhéjnak a hangolószerkezet és az abroncs közötti része csillapító nyomóerő hatása alatt áll.

Az egyes fém rögzítőelemek által kifejtett húzóerő változtatásával a membrán hangszíne megütésekor változik. A fém rögzítőelemeket addig kell állítgatni, amíg a kívánt hangszínt kapjuk. A hangolószerkezet számára szükséges erő biztosításához a dobhéjat elegendően vastagra kell készíteni. A dobhéjnak a dobfejjel harmonizálva való rezonálási képessége • ·· ·

-3 olyan mértékben csökken, amilyen mértékben a héj vastagsága növekszik. Olyan dobhéj biztosítására, amely elegendő mértékben képes a hangolószerkezetet megtámogatni, ismereteink szerint általánosságban 19 mm vagy annál nagyobb vastagságú dobhéjat használnak, jóllehet időről időre váltakozó eredménnyel ennél vékonyabb dobhéjakat is alkalmaztak, amelyeket kényszerűségből meghatározott pontokon erősítéssel láttak el. Ez lényegesen csökkentette a héjrezonáló mennyiségét.

Egy alternatív módszer értelmében a dobhéj két végéhez eltávolíthatóan hozzáerősített kávák közé hosszúkás feszítőtagok vannak rögzítve. Ezek a hosszúkás feszítőtagok merevek lehetnek, mint például a menetes szárak, vagy flexibilis kialakításúak is lehetnek, mint például a bőr zsineg. A dob membránt ezeknek a feszítőtagoknak az egymással szemben elhelyezkedő kávákba történő beszorítása révén biztosítjuk és hangoljuk. Amennyiben hosszúkás feszítőtagként menetes rudat alkalmazunk, minden egyes feszítőtagot külön-külön kell meghúznunk vagy megeresztenünk mindaddig, amíg megfelelő vagy kívánt hangszínt kapunk. A merev feszítőtagok meghúzása során a dobhéjra nyomóerő hat. Ennek a nyomóerőnek az lesz az eredménye, hogy csillapítani fogja a dobhéj rezonálását. Ezen túlmenően a dobhéjat kellő vastagságúra kell készítenünk annak érdekében, hogy a nagy terhelés hatására nehogy beroskadjon. A beroskadás elkerülése érdekében szükséges vastagság viszont észrevehetően csökkenti a héjrezonáló mértékét.

Különböző méretű dobokat gyakran állítanak össze szettekké. A dobok kezelhetőségének elősegítése valamint a hangminőség javítása érdekében a dobokat gyakran padlószint felett, zárt konfigurációban helyezik el. Ahhoz, hogy a dobokat a padló szintjénél magasabban lehessen elhelyezni, a dobok gyakran állványokra vagy tartókra, vagy megfelelő szerelvények segítségével egymáshoz vannak rögzítve. A rögzítő szerelvények hagyományos módon szintén a dobok héjához kapcsolódnak. így tehát a dobhéjnak kellően vastagnak kell lennie ahhoz, hogy vetemedés vagy repedés nélkül kibúj a a dob vagy dobok nagy súlyát. Ez tovább növeli a dobhéj vastagságát és ez a rögzítő vagy tartószerelvény súlyával együtt jelentősen tovább csillapítja a dobhéj rezonálását.

A membranofon hangszerek másik típusa, amely szigorúan bimembranofon típusú, a pergődob. A pergődob egy viszonylag kicsi, kétmembrános dob, amely könnyen hordozható illetve könnyen rögzíthető állványon. Átmérője nagyobb, mint magassága vagy szélessége, és az alsó membránon kereszthúrok húzódnak keresztül. A pergődob alján a perem bevá··· ·

-4gásokkal van ellátva, amelyek megfelelő ágyat képeznek a kereszthúrok számára. Ez a húrágy csökkenti a kereszthúrok pergését, zümmögését.

A pergődobokat hagyományosan rövid tom-Tom héjakból készítik. A héjakat hagyományos dobkészítési technikákkal hajlított fából állítják össze. A hajlított fát igen nehéz pontos körré alakítani, és sajnálatos módon a két dobfej valamint a klimatikus változások következtében ráható erők könnyen deformálják. Ennek elkerülésére a pergődob héján járulékos megtámasztásként erősítő gyűrűket, karikákat helyeznek el.

A kereszthúrokat párhuzamos kötegekbe csoportosítják az alsó membránon keresztülhúzódva, és ezek a kereszthúrok a felső membrán megütésének hatására pergő, csörgő, viszszaverődő hatást fejtenek ki. Egy kereszthúr tulajdonképpen csavarvonalban feltekercselt fémhuzal, amely érintkezésben áll a dob membránjával. Annak érdekében, hogy a kereszthúrok “zümmögő” hangzást biztosítsanak, megfelelő magasságban kell őket a membrán felett elhelyezni, aminek beállítása igen nehéz feladat.

A kitűzött feladat megoldása során dobot vettünk alapul, amely a találmány értelmében külső végén dobfejet rögzítő támasztóperemmel ellátott gyűrűalakú abroncsot, a támasztóperemre illeszkedő és ezáltal a dobfej körperemét a támasztóperemtől sugárirányban kifelé elhelyező dobfejet, továbbá az abroncs külső végére illeszkedő és az abroncshoz képest tengelyirányban befelé csúsztathatóan elrendezett kávát tartalmaz, ahol a dobfej körperemével érintkező káva az abroncson történő befelé mozgása során a dobfejet feszesen tartja az abroncs felett, továbbá a dobfejet a támasztóperemre rászorító dobfej feszítő elemeket tartalmaz, amelyek a káva kerülete mentén elosztottan elrendezett feszítőrudakat tartalmaz, amelyek a káva és az abroncsnak a kávától befelé elhelyezkedő része közé vannak csatlakoztatva, és a dobfej feszítő elemek az abroncs és a káva között megfeszíthetek, hogy ezáltal a kávát az abroncson befelé kényszerítsék, minek következtében az megfeszíti a dobon lévő dobfejet, továbbá gyűrűalakú rezonáns dobhéjat tartalmaz, amely oldhatatlanul van az abroncs egyik belső végéhez erősítve és attól befelé nyúlik el, és a dobfej megfeszítése az abroncson megy végbe, nem pedig a dobhéjra kifejtett erővel, és a dobhéj kiemelkedő akusztikus tulajdonságú dobhéj.

A találmány szerinti dob egy előnyös kiviteli alakja értelmében a dobhéj másik végén felszerelt második abroncsot tartalmaz, amelyen az első abronccsal egyező módon dobfej és ··· káva van felszerelve és a dobhéj szabadon tud visszhangozni az abroncsok között anélkül, hogy a dobfejet megfeszítő szerkezeti elemekkel érintkezve csillapítás hatna rá és anélkül, hogy be lenne szorítva a két abroncs közé.

A találmány szerinti dob egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a dobhéj megközelítőleg 18 mm vastagságú vagy annál vékonyabb fából van kialakítva.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a dobhéj többszörösen rétegezett fából van kialakítva és falvastagsága legfeljebb 12,7 mm.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a dobhéj falvastagsága legfeljebb 6 mm.

Fentieken túlmenően előnyös a találmány értelmében, ha a dobhéj falvastagsága megközelítőleg 3 mm.

A találmány szerinti dob egy további előnyös kiviteli alakja értelmében az abroncs fatömbből van kialakítva és a támasztóperem a fatömb külső végébe bemunkált körkörös bordaként van kiképezve.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a fatömb laminált fából készült, és a laminátum egyes rétegei a dobfejjel párhuzamos síkokban húzódnak.

Előnyös a találmány értelmében továbbá, ha az abroncsnak a kávához hozzáigazított, kifelé nyúló pereme van, a feszítőelemek a kávához, annak kerülete mentén elosztottan csatlakoztatott feszítőrudakat tartalmaznak és az abroncs mentén tengelyirányban nyúlnak el, továbbá az abroncs peremében körös-körül elaszottan a feszítőrudakkal illesztetten elhelyezett feszítőszemeket tartalmaz, továbbá a feszítőrudak és a feszítőszemek a feszítőrudakat a feszítőszemekhez képest beállítható tengelyirányú helyzetben megtartó rögzítőelemeket tartalmaznak úgy, hogy a feszítőrudak vagy a feszítőszemek egymáshoz viszonyított tengelyirányú helyzete módosítható és ezáltal az abroncsokon elhelyezkedő dobfej megfeszíthető vagy meglazítható.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a feszítőrúd kívül menettel van ellátva, és a feszítőszem belső komplementer menetébe illeszkedik, és a feszítőrúd a feszítőszemhez képest a dobfejet feszítő vagy lazító módon forgathatóan van rögzítve.

• ·· ♦ · · ··· • · · · · · · • ··« «·· · ' ··· _Μ· ♦ · · ····

-6Fentieken túlmenően előnyös, ha a feszítőszemek belső menettel ellátott feszítőbetétként vannak kiképezve, amely a feszítőrúd belecsavarozását biztosító módon szilárdan van az abroncsban rögzítve.

A találmány szerinti dob egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a dobhéj egyik végén az oldalfal egy része kapcsolatban áll és átlapolja az abroncs oldalfal részét, és az abroncs és a dobhéj egymást átlapoló részei össze vannak ragasztva egymással, továbbá az abroncs lényegesen vastagabb a dobhéjnál úgy, hogy lényegében merev elemet alkot, és a dobhéj elegendően vékony ahhoz, hogy a dob megütése következtében könnyen rezgésbe jöhessen.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a dobhéj vége tartományában az abronccsal kapcsolódik oly módon, hogy az abroncs belsejében oldalfal rész van kialakítva, amely közvetlenül körülveszi a dobhéj oldalfal részét, és a dobhéj és az abroncs egymással érintkező oldalfal részei össze vannak ragasztva egymással.

Előnyös továbbá, ha az abroncs oldalfal része szorosan illeszkedik a dobhéj végére.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a dobhéj és az abroncs fából van készítve, és a dobhéjat körkörösen húzódó laminált fa rétegek alkotják, és a dobhéj falának vastagsága nem haladja meg a 6 mm-t, és az abroncs laminált farétegekből van készítve, ahol az egyes rétegek a dob tengelyére merőlegesen húzódnak.

A találmány szerinti dob egy további előnyös kiviteli alakja értelmében az abroncshoz további, a dobot üzemi, lejátszást biztosító helyzetében megtartó valamint a dobhéj akusztikus tulajdonságaira csökkentett hatású szerelvények vannak rögzítve.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az abroncson külső mikrofontartó van rögzítve, és a dobhéjon szorítócsavarral dobmikrofon van felerősítve.

Előnyös továbbá, ha a dob belsejébe az abroncsról belsőmikrofon nyúlik bele, amelynek a dobhéj oldalfalán keresztülnyúló, a belsőmikrofont külső hangerősítő berendezéshez csatlakoztató mikrofonvezetéke van.

A kitűzött feladat megoldása során olyan dobot vettünk alapul, amely dobfejjel ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen • «

···· a dobfejtől, másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre mért ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre. A továbbfejlesztés értelmében a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelü lettel rendelkező, általánosságban gyűrűalakú abroncsot tartalmaz, ahol a gyűrűalakú támasztófelület egy része a dobfejen belül helyezkedik el, és a dobfej feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz annak a támasztófelülettel ellentétes végén oldhatatlan módon hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú dobhéjat tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet oldható módon megfogó és azt az abroncs támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej feszítőelemeket tartalmaz, és a gyűrűalakú abroncsnak belső felén kifelé nyúló körkörös pereme van, amelyben olyan feszítőelemekkel kapcsolódó feszítőelem nyílások vannak kialakítva, mely feszítőelemek az abroncsra illeszkedő és a dobfejjel kapcsolódó kávával állnak kapcsolatban, és a feszítőelem nyílásokban beállítható helyzetben vannak rögzítve úgy, hogy alkalmasak a támasztófelületen lévő dobfej, a káva, a feszítőelemek és a feszítőelemeket tartalmazó feszítőelem nyílások megfeszítésére.

A találmány szerinti dob egy előnyös kiviteli alakja értelmében a gyűrű alakú dobhéjnak az általánosságban gyűrűalakú abronccsal kapcsolódó végével szemben elhelyezkedő másik végéhez egy második, általánosságban gyűrűalakú abroncs van csatlakoztatva, amelynek tengelyirányban a dobhéjjal ellentétes irányba néző, általánosságban gyűrűalakú második támasztófelülete van, amelyik egy, feszes felület létrehozásához a második gyűrűalakú támasztófelület mentén kifeszíthető második dobfejen belül helyezkedik el.

A kitűzött feladat megoldása során olyan dobból indultunk ki, amely dobfejjel ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen a dobfejtől, másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre mért ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre. A továbbfejlesztés értelmében a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelülettel rendelkező, általánosságban gyűrűalakú abroncsot tartalmaz, ahol a gyűrűalakú tá• ·· · • ·* ·· · • · · · · · 4 » ·*· «·« · ft ««A / ·_ · · · *··· · ··· ·« «· _#

-8masztófelület egy része a dobfejen belül helyezkedik el, és a dobfej feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz annak a támasztófelülettel ellentétes végén hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú dobhéjat tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet oldható módon megfogó és azt az abroncs támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej feszítőelemeket, továbbá a dob abroncsához csatlakoztatott, és ezáltal a dobot használati helyzetben a dobhéj helyett az abroncsnál fogva felfogó és ezáltal a rögzítőszerelvényeknek a dobhéj akusztikus hangzását csillapító hatását csökkentő dobrögzítő szerelvényeket tartalmaz.

A találmány szerinti dob egy előnyös kiviteli alakja értelmében a dobrögzítő szerelvény az abroncs perem részét befogadó nyílással ellátott szerelvénytömböt tartalmaz, amelyet rögzítőelemek az abroncs peremén tartanak meg elmozdíthatatlanul, és a szerelvénytömbben szabványos dobtartó tartókart befogadó nyílás van kiképezve, amelyhez a szerelvénytömb nyílásába behelyezett szabványos tartókart helyzetében megtartó rögzítőelemek vannak társítva.

A találmány szerinti dob egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a szerelvénytömböt helyén tartó rögzítőelem annak felső részén, az abroncs peremében kiképzett nyíláson átvezetett és a szerelvénytömb alsó részében kiképzett menetes furatba becsavarozott fémcsavar alkotja.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a dobmikrofont felfogó szabványos mikrofontartóval kapcsolódó mikrofonrögzítő szerelvénye van.

Előnyös a találmány értelmében továbbá, ha az abroncsnak körkörös kifelé nyúló pereme van, és a dobrögzítő szerelvénynek az abroncs peremével szorosan illeszkedő és az abroncs pereméhez hozzáerősített nyúlványa van.

A kitűzött feladat megoldása során olyan dobot vettünk alapul, amely dobfejjel ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen a dobfejtől, másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre mért *·« «

-9ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre. A találmány értelmében a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelülettel rendelkező, általánosságban gyűrűalakú abroncsot tartalmaz, ahol a gyűrűalakú támasztófelület egy része a dobfejen belül helyezkedik el, és a dobfej feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz annak a támasztófelülettel ellentétes végén hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú dobhéjat tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet oldható módon megfogó és azt az abroncs támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej feszítőelemeket, továbbá a dob által keltett akusztikus hangzást észlelő és annak hatására jelet kibocsátó, a dob belsejében, a gyűrűalakú abroncs belső oldalán felszerelt belsőmikrofont tartalmaz.

A találmány szerinti dob egy előnyös kiviteli alakja értelmében a dobhéjhoz képest távközzel elrendezetten a dobhoz erősített mikrofon csatlakozótartóval rendelkezik, amely a dob belsejében elhelyezett belsőmikrofonnal villamosán összekötött kimenő csatlakozóaljat tartalmaz.

A találmány szerinti dob egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a belsőmikrofon a dob akusztikus hangzásával arányos jelet kibocsátó belsőmikrofon, és a mikrofon csatlakozótartó a belsőmikrofon és a csatlakozóalj közé iktatott, a belsőmikrofon jelét felerősítő illesztőfokozat van beiktatva.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a csatlakozóalj az illesztőfokozatot tápfeszültséggel ellátó csatlakozóaljként van kiképezve.

A kitűzött feladat megoldása során olyan dobból indultunk ki, amely dobfejjel ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen a dobfejtől, másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre mért ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre. A továbbfejlesztés értelmében a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelülettel rendelkező, általánosságban gyűrűalakú abroncsot tartalmaz, ahol a gyűrűalakú tá-10masztófelület egy része a dobfejen belül helyezkedik el, és a dobfej feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, és a gyűrű alakú abroncsnak belső felülete és külső felülete van, és a külső felülettől lefelé és befelé, a gyűrűalakú abroncs belső felülete felé 45°-os szögben lefelé nyúló felülete van, ahol a 45°-ban elnyúló felület külső gyűrűalakú pereme alkotja a gyűrűalakú támasztófelületet, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz annak a támasztófelülettel ellentétes végén hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú dobhéjat tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet oldható módon megfogó és azt az abroncs támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej feszítőelemeket tartalmaz.

A kitűzött feladat megoldása során olyan pergődobot vettünk alapul, amelynek alja és teteje van. A továbbfejlesztés értelmében a pergődob tetején első dobfejet hozzáerősítő első támasztóperem helyezkedik el, az első támasztóperemre illeszkedő első dobfej körpereme sugárirányban az első támasztóperem körül helyezkedik el, továbbá a pergődob alján ahhoz második dobfejet rögzítő második támasztóperem helyezkedik el, a második támasztóperemre illeszkedő második dobfej körpereme sugárirányban a második támasztóperem körül helyezkedik el, továbbá a második támasztóperemnek a támasztóperem szemben lévő oldalaiban kialakított mélyedést tartalmazó kereszthúr ágya van, és a pergődob kereszthúijainak végei a második dobfejen kívül a kereszthúr ágyban vannak rögzítve, és a kereszthúrok a kereszthúr ágynak köszönhetően a második dobfej közvetlen közelében, a pergődob megütésekor azzal érintkezésbe lépőén húzódnak, továbbá az első támasztóperemet és a második támasztóperemet összekötő dobhéja van, amelynek egy része sugárirányban kifelé túlnyúlik az első és a második támasztóperemen úgy, hogy a pergődob megütésekor keletkező testhang mennyiséget csökkenti, továbbá az első támasztóperemre illeszkedő és ahhoz viszonyítva tengelyirányban befelé elcsúsztathatóan elhelyezkedő első kávája van, amelyik az első dobfej körperemével érintkezik és azon keresztül az első dobfejet befelé mozgatása során az első támasztóperemre ráfeszíti, továbbá az első káva és a héj között, a héj legkülsőbb pontjához képest beljebb elhelyezkedő és az első dobfejet az első támasztóperemre ráfeszítő első dobfej feszítő szerelvénye van, továbbá a második támasztóperemre illeszkedő és ahhoz viszonyítva tengelyirányban befelé elcsúsztathatóan elhelyezkedő második kávája van, amelyik a dobfej körperemével érintkezik és azon ke*· ··« resztül a második dobfejet befelé mozgatása során az első támasztóperemre ráfeszíti, továbbá a második káva és a héj között, a héj legkülsőbb pontjához képest beljebb elhelyezkedő és a második dobfejet a második támasztóperemre ráfeszítő második dobfej feszítő szerelvénye van.

A kitűzött feladatot pergődobbal oldottuk meg, amelynek a találmány értelmében gyűrű alakú teste van, és a gyűrűalakú test mindkét végéből tengelyirányban kifelé gyűrűalakú váll nyúlik ki, amelyek külső végén egy-egy gyűrűalakú támasztóperem helyezkedik el, és a gyűrűalakú nyakak vékonyabbak a gyűrűalakú testnél úgy, hogy a test sugárirányban kifelé a nyakak külső peremét követően hengeres külső oldalfallá alakul, továbbá mindegyik támasztóperemen egy-egy dobfej van felszerelve és feszítő kávával a dobfejre rá van feszítve, ahol a káva tengelyirányban a gyűrűalakú nyakak külső végei mentén befelé csúsztathatóan van kialakítva, és a kávák kerülete mentén a testhez képest tengelyirányban elnyúlóan hosszúkás feszítőrudak helyezkednek el, amelyek a testhez rögzített oldható szorítóelemekkel kapcsolódnak, és a szorítóelemek lehetővé teszik a feszítőrudaknak a szorítóe lemekben való tengelyirányú helyzetbeállítását a dobfejek megfeszítéséhez és meglazításához, és az oldható szorítóelemek a test olyan belső nyílásaiban vannak felszerelve, ame lyek sugárirányban a test külső oldalfalától befelé helyezkednek el ahelyett, hogy a test külső oldalfalában helyezkednének el, ily módon nem korlátozzák a test lehetséges legnagyobb külső átmérőjét, és a testnek a feszítőrudak és a szorítóelemek sugárirányú tartományán kívüli, a test járulékos és kívánatos akusztikus merevségét biztosító vastagsága van.

A találmány szerinti dob egy előnyös kiviteli alakja értelmében a test valamint az első és a második nyak valamint a támasztóperemek egyetlen fatömbből vannak kialakítva.

Előnyös végül a találmány értelmében, ha a felhasznált fa sitka spruce fafajta.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt héjrezonáló dob példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti héjrezonáló kisdob egy lehetséges kiviteli alakjának robbantott nézete, a négy fő alkotóelemet képező kávával, dobfejjel, abronccsal és dobhéjjal, a • ·

	- 12-
2. ábrán	egy kisdob egyik végének oldalnézete látható az abroncsra szerelt dobfejjel és dobhéjjal, a
3. ábra	az abroncs két részét mutatja kinagyítva, részben metszve, a
4. ábrán	a javasolt kisdob abroncsa egy részletének metszete látható a kávával, dobfejjel, abronccsal és dobhéjjal és a hangolószerkezettel, az
5. ábra	az abroncs részletét mutatja a tartószerelvénnyel valamint mikrofont tartó gégecsővel, a
6. ábrán	a dob oldalnézetét tüntettük fel a tartószerelvénnyel, a
7. ábra	belsőleg felszerelt XLR mikrofonnal ellátott abroncs részletének metszete, a
8. ábra	a találmány szerinti pergődob egy további lehetséges kiviteli alakjának robbantott rajza, a
9. ábrán	a 8. ábrán bemutatott pergődob két részlete látható vázlatosan, részben metszetben, a
10. ábra	egy találmány szerinti pergődob oldalnézete, részben kitörve a kereszthúr ágy megmutatása céljából, a
11. ábrán	egy hagyományos kisdob hangjának spektrális eloszlása látható, míg a
12. ábrán	a találmány szerinti kisdobbal elérhető hangzás spektrális eloszlását tüntettük fel.

Az ábrákon csupán előnyös példaként bemutatott találmány szerinti 12 kisdobnak 20 dobhéja, mindkét végén egy-egy 22 abroncsa, valamint minden egyes 22 abroncson felszerelt 24 dobfeje és 26 kávája van. A bemutatott 12 kisdob szerkezete tulajdonképpen megegyezik a nagydob szerkezetével, azzal az eltéréssel, hogy a nagydobokat általában úgy helyezik el, hogy dobfejeik függőleges síkban húzódnak és a dobot pedálos ütővel ütik. A 22 abroncs állandó jelleggel hozzá van ragasztva a 20 dobhéjhoz. A 26 káva a 22 abroncsba • · · · • · · · • · • · · · · · • · • · · · csavarozott 28 feszítőrudak segítségével a 24 dobfejet szorosan rögzíti a 22 abroncshoz. A 26 káva és a 24 dobfej hagyományos kialakítású. A 24 dobfej állandó jelleggel kötődik a 24 dobfejet a 22 abroncs rögzítésre használt 25 körperemhez. Felső 24 dobfejként a bemutatott kiviteli alaknál az “Evans Unó 58 coated White 750 Top” elnevezésű, alsó 24 dobfejnél pedig a “Remo Weather King Ambassador Batter” elnevezésű, hangszergyártó körökben ismert kellékeket használunk.

A 28 feszítőrudak fémből készültek, és mivel a 22 abroncs 2. ábrán látható 23 pereméhez csatlakoznak a 20 dobhéj helyett, viszonylag rövidek. A 28 feszítőrudak belső menettel rendelkező és a 22 abroncs nyílásaiban elhelyezett 31 feszítőszemekbe vannak becsavarozva. A 28 feszítőrudak száma a 12 kisdob átmérőjétől függően változik az alábbi 1. táblázat szerint:

1. táblázat

Dob átmérő [cm] feszítőrudak/31 feszítőszemek száma

Az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a 12 kisdob 20 dobhéja hengeres alakú és hajlított fából készült. A megközelítőleg 3 mm-es teljes vastagságot (általában 3-4 mm érték szokásos) egyenként 0,8 mm vastagságú, négy vagy öt lágy juharfa réteg átlapolt laminálásával állítunk elő. A 20 dobhéjat belehelyezzük a 22 abroncsba, majd összeragasztjuk azzal. A 20 dobhéj egyébként kb. 36-38 mm mélyen nyúlik bele a 22 abroncsba. Ez a méret megfelelő nagyságú felületeket biztosít a 22 abroncs és a 20 dobhéj biztonságos összeerősítéséhez.

- ΜΑ 2. ábra oldalnézetén 30 alátétek közbeiktatásával a 31 feszítőszemekbe becsavarozott 28 feszítőrudakat tüntettük fel. Mindegyik 28 feszítőrúdnak négyszögletes feje van, amelyet szokványos dob hangolókulccsal lehet megfogni és elforgatni. Ezeket a 28 feszítőrudakat a hangszer használói gyakran kicsavarozzák, hogy kicseréljék a 24 dobfejet és szokásos módon egyenként húzzák meg őket a 24 dobfej hangolása során. A fémből készült 31 feszítőszemek is eltávolíthatók a 22 abroncs 23 pereméből, de általában a dobot használó vagy hangoló személyeknek ezeket nem kell kivenniük.

A 3. ábrán a 12 kisdob hangszínének beállítására szolgáló hangolószerkezetet kívántuk bemutatni. A 31 feszítőszem az ábra baloldali részletén megfígyelhetően két részből, nevezetesen 32 feszítőbetétből és 34 feszítőanyából áll. A 32 feszítőbetétnek lapos feje van, és a 22 abroncs 23 peremének belső oldalába van besüllyesztve. A 32 feszítőbetét a 23 peremen annak teljes vastagságában keresztülnyúlik, és a 34 feszítőanyába van becsavarozva. A 34 feszítőanya 32 feszítőbetétre csavarozásához célszerszámként kialakított csavarhúzóra van szükség. A 23 peremben annak külső oldalán is találhatók bemélyedések, amelyek a 34 feszítőanya szoros befogadására szolgálnak. A 32 feszítőbetét belül menetes furatot tartalmaz, amely a hozzá csatlakoztatandó 28 feszítőrúd befogadására szolgál. így tehát minden egyes 28 feszítőrúd a 30 alátéten, a 26 káván, egy légrésen nyúlik keresztül és úgy csatlakozik a 31 feszítőszem 32 feszítőbetétjébe, amely, mint látható a 22 abroncs 23 peremében van beépítve.

A 3. és 4. ábrán megfigyelhető a 22 abroncs valamint a hangolószerkezet kapcsolata. A 20 dobhéj 36-38 mm mélyen nyúlik bele a 22 abroncsba. A 22 abroncs külső vége 42 támasztóperemet képezően 45°-os szögben le van ferdítve. A 24 dobfej erre a 42 támasztóperemre van ráhúzva, és a 26 káva tartja a helyén.

A 22 abroncsot kemény jávorfa tömbből esztergályozzák ki. A jávorfa tömböt átlapoltan laminált, vízszintes rétegek alkotják, ami további stabilitást eredményez. A 22 abroncs felső részének vagy 21 nyakának vastagsága 13 mm, a belső és külső kerületi felületek közötti 45° levágásból kialakított 42 támasztóperemmel. A 23 perem 25 mm vastag, és belső peremében 12,7 mm-re a 23 perembe benyúló kerületi 29 horony van beleesztergálva. Ez a

12,7 mm mélységű 29 horony alkotja a 23 peremnek a 20 dobhéjjal való érintkezési felületét. A 23 perem szélessége sugárirányban 32 mm, és kívül félkör alakban le van gömbölyítve. A 29 horony átmérője csupán kismértékben nagyobb, mint a 20 dobhéj külső átmé- • · · · · * • · · · · · fe ······· · · · · « • ·· ····· ·

- 15 rője, és ez biztosítja a két említett elem szoros illeszkedését. A 20 dobhéjat benyomjuk a 22 abroncsba és ebben a helyzetében beleragasztjuk.

Az 5. ábra a 12 kisdob egy részletét mutatja, amelyre már fel van szerelve 40 tartószerelvény. A 40 tartószerelvény a 22 abroncs 23 pereme mentén úgy van elhelyezve, hogy ne ütközzön vagy érintkezzen a 28 feszítőrudakkal vagy 31 feszítőszemekkel. A 6. ábra az 5. ábrán bemutatott 12 kisdobot a rászerelt 40 tartószerelvénnyel oldalnézetben mutatja be.

Az 5. és 6. ábráról látható, hogy a 40 tartószerelvény a 22 abroncs 23 pereméhez hozzáerősített szorítóelem. Jóllehet a 40 tartószerkezet rögzítésére számos módszer áll rendelkezésre, a bemutatott esetben két süllyesztett fejű 44 fémcsavart alkalmaztunk. A 40 tartószerelvény a 22 abroncs 23 pereméhez a 24 fémcsavaroknál fogva rögzített 46 alapot tartalmaz. A 44 fémcsavarok keresztülnyúlnak a 46 alap 47 felső részén, majd a 23 peremen keresztülvezetve be vannak csavarozva a 46 alap 49 alsó részében kiképzett 45 menetes furatokba. A 40 tartószerelvény 46 alapja igen szorosan körülveszi a 22 abroncs 23 peremét, de magával a 20 dobhéjjal nem kerül érintkezésbe. A 46 alapon és a 22 abroncson át vízszintes irányban 51 tartókar üreg húzódik. Az 51 tartókar üregnek az alsó végében 55 kulcsnyílás van kiképezve úgy, hogy szabványos méretű, 22 mm-es 53 tartókaron kialakított hagyományos és az ábrán nem látható kulcselemmel szorosan illeszkedik. Ez a kialakítás megakadályozza, hogy a 12 kisdob elforduljon az 53 tartókaron.

A szabványos 53 tartókamak a 46 alaphoz rögzítésére 48 szorítót alkalmazunk. A 48 szorító alsó fele ívelt kialakítású úgy, hogy rá tud simulni a szabványos méretű és kialakítású 53 tartókarra. Mind a 46 alap, mind a 48 szorító a légi járművek gyártásánál használt alumíniumból készült, amely aztán krómbevonatot kap. így a szerkezet könnyű, de szilárd lesz. Természetesen a leírt célra más fémeket is használhatunk. A 48 szorítón két 50 szorítócsavar nyúlik keresztül, amelyek a 46 alapban kiképzett menetes furatokba vannak becsavarozva. Az 50 szorítócsavarok vége úgy van kialakítva, hogy szabványok dobkulcs használatával meg tudjuk őket húzni, illetve lazítani. A rajzon látható, hogy az 50 szorítócsavarok négyszögfejjel rendelkeznek. Az 50 szorítócsavarokat a 48 szorító és a 46 alap között 52 rugók veszik körül. Az 52 rugók az 50 szorítócsavarokra ráhúzott csavarrugók, amelyeknek az a feladata, hogy meggátolják az 50 szorítócsavaroknak a 12 kisdob használata során bekövetkező vibrálás hatására történő ki csavarodását.

• · · · · ···»·· · 9 ···

-16A 46 alapon 54 gégecső csatlakozó van felszerelve, amely szabványos 58 gégecső számára biztosít felfogási lehetőséget. Az 54 gégecső csatlakozót 56 rögzítőcsavar tartja helyén. Az 56 rögzítőcsavar vége az ábrán láthatóan négyszögletes kialakítású, azaz olyan, hogy szabványos dob hangolókulccsal meghúzható vagy meglazítható. Az 56 rögzítőcsavar a 46 alapban kiképzett menetes furatba van becsavarozva. Az 58 gégecső szabványos, 150 mm hosszúságú gégecső, amely alsó csatlakozóvége kialakításánál fogva rácsavarozható az 54 gégecső csatlakozóra. Az 58 gégecső másik végéhez szabványos 60 mikrofontartó segítségével 62 dobmikrofon csatlakoztatható.

A 7. ábrán 80 belsőmikrofon és ahhoz tartozó, kívül elhelyezett 81 csatlakozótartó figyelhető meg. A 80 belsőmikrofon a 22 abroncs belsejéhez rögzített flexibilis 82 belső gégecsőre van felszerelve. Ezt a 82 belső gégecsövet a felhasználó egyszerűen be tudja állítani úgy, hogy a 12 kisdob 26 káváját szabványos dobhangoló kulccsal leszereli, és a 80 belsőmikrofont a kívánt helyzetbe állítja. A 80 belsőmikrofon 84 mikrofonvezetéken keresztül villamosán össze van kötve a 81 csatlakozótartóban kialakított 86 illesztőfokozattal. A 84 mikrofonvezeték a 80 belsőmikrofontól a 82 belső gégecsövön keresztül, a 22 abroncson és a 46 alapon át jut a 81 csatlakozótartóba illetve az abban elhelyezett 86 illesztőfokozathoz. A 86 illesztőfokozat villamosán XLR 88 csatlakozóaljzat megfelelő hüvelyeihez kapcsolódik. A 81 csatlakozótartó krómbevonatú alumíniumból készült, és közvetlenül hozzáerősíthető az 5. ábrán bemutatott 46 alaphoz.

A 80 belsőmikrofon működéséhez FET-es előerősítőre van szükség. Ez közismerten aktív elektronika, ami táplálást kíván és az elektronika táplálásához a tápfeszültséget a XLR 88 csatlakozó aljzaton keresztül a fantomtáplálásként ismert módszerrel juttatjuk el. A XLR 88 csatlakozó aljzat két hüvelye 36-52 V közötti, névleges értéken 48 V értékű feszültséget kap. Ez a fantom tápfeszültség vagy a keverőpulttól, vagy valamilyen más forrástól érkezik, amellyel a 12 kisdob XLR 88 csatlakozóalja szabványos XLR csatlakozó vezetéken át össze van kötve. Ily módon a 81 csatlakozótartóban nem kell külön tápegységet, elemet, stb. elhelyezni. A belső 86 illesztőfokozat ezt a fantomfeszültséget használja fel ahhoz, hogy a 80 belsőmikrofon által felvett dob hangot kijuttassa.

A XLR 88 csatlakozóalj szabványos kialakítású, és a legkülönbözőbb erősítőkhöz és/vagy felvevő berendezésekhez biztosít megfelelő kapcsolatot. A XLR 88 csatlakozóaljat kereskedelemben kapható áramkörhöz is csatlakoztathatjuk, amely a XLR 88 csatlakozóalj hü• · ♦ · · · · , ··········* • · · ♦ · · · · · • · · · · ·· · » · ·

- 17velyein megjelenő feszültségkülönbséget dob indítójellé konvertálja. Ez a dob indítójelet aztán mintavételezett hangokkal, szekvencerekkel valamint számos MIDI készülékkel használhatjuk. A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható hangszerbe be van építve ez az említett XLR dob indító bemenet.

A 8. ábrán a találmány szerint elkészített 14 pergődob robbantott rajza látható. A 14 pergődob teste vagy más kifejezéssel 65 héja előnyösen egyetlen fatömbből van kimunkálva. Más módszer szerint a 14 pergődob 65 héját a test felső és alsó felét képező két különálló tömbből is kialakíthatjuk, ahol mindegyik tömb külső végét az 1. ábrán látható tartóperemszerűre munkáljuk meg, majd a két felet egyetlen tömböt alkotóan összeragasztjuk. Ez utóbbi szerkezetet elsősorban ott használhatjuk, ahol a beállított famegmunkáló berendezés a 14 pergődob testének csupán egyik végét tudja egyidejűleg kialakítani. Az 1. ábrán látható 20 dobhéjat a 14 pergődob 65 héjából elhagytuk. A 65 héj vastagsága jelen esetben 45 mm, de ez az érték nagyobb vagy kisebb is lehet. A 14 pergődob 65 héja tehát több mint tízszer vastagabb, mint a 12 kisdob 1. ábrán látható 20 dobhéja. A 14 pergődobnak öblösebb hangot kell kiadnia, így masszívabb dobtestre van szükség. A 14 pergődob 65 héjához használt fa számos fajtájú lehet, beleértve a hajlíthatatlan sitka spruce fajtát is. Erre a célra azonban más anyagokat, például műanyagot vagy fémet is használhatunk. A 14 pergődob hagyományos 26 kávával rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy hagyományos pergődob állványon rögzítsük.

A 8. és 9. ábrán látható, hogy 63 feszítők olyan átbillenthető kapcsokként vannak kialakítva, amelyek a 14 pergődob alsó 24 dobfején keresztül feszítőerőt gyakorolnak 67 kereszthúrokra. A 63 feszítők a 14 pergődob 65 héjához 72 feszítőtartó csavarokkal vannak rögzítve, amelyek keresztirányban vannak átbújtatva a 65 héjon és a 63 feszítőkben kiképzett menetes 74 fészkekbe vannak becsavarozva. A 63 feszítőket 64 szálak kötik össze a pergő hangot eredményező 67 kereszthúrokkal. A 64 szálak az alsó 26 káva oldalán keresztül nyúlva kapcsolódnak a 67 kereszthúrokhoz.

A 67 kereszthúrokat megfeszítő 36 feszítőbetét a 14 pergődob oldalfalának teljes hosszában végignyúlik. A 36 feszítőbetét lényegében a 3. ábrán bemutatott és ismertetett 32 feszítőbetét hosszú változata. A 36 feszítőbetét be van süllyesztve és másik végén 34 feszítőanyával van biztosítva elmozdulás ellen. A 36 feszítőbetét mindegyik vége fel van fúrva és menettel van ellátva annak érdekében, hogy lehetővé váljon a 28 feszítőrudak behelyezése • · ·· · ···· ♦ · · · · ······ · · ··· ·· ····· · és becsavarása. A felső oldalon a 28 feszítőrudak keresztülnyúlnak a 30 alátéteken, a felső 26 káván és benyúlnak a 36 feszítőbetét felső végébe. Az alsó oldalon a 28 feszítőrudak 30 alátéten, az alsó 68 káván keresztülnyúlnak bele a 36 feszítőbetét alsó végébe. A 14 pergődob alsó 68 kávájának oldalában 69 nyílások vannak kiképezve, amelyeken keresztül a szálak a kereszthúrokat helyükön tartják.

A 28 feszítőrudaknak a 14 pergődob 65 héján belüli elhelyezése a találmány egyik lényeges előnyének bizonyult, hiszen lehetővé teszi, hogy sokkal szilárdabb 65 héjat használjunk, sokkal nagyobb külső átmérővel. Azoknál a doboknál, ahol a 28 feszítőrudak kívül, a dob teste mentén húzódnak, a test vastagságát nem tudjuk tetszés szerint megnövelni, hiszen kívülről mindenképpen lehatárolja a kávákhoz erősített feszítőrudak mindenkori helyzete.

A 10. ábrán a 8. és 9. ábrán részleteiben bemutatott 14 pergődob oldalnézetét tüntettük fel, részben metszve, és a 14 pergődob 65 héjának alsó 68 káváját és a 24 dobfejet is részben kitörten ábrázoljuk, hogy a 67 kereszthúrok elhelyezkedése könnyebben érthető legyen. A héjon feltüntettünk egy 63 feszítőt is, hogy ez is elősegítse 76 kereszthúr ágy elhelyezkedésének megértését. A 76 kereszthúr ágy a 42 támasztóperembe bemunkált ívelt bemélyedés, amelyet alakjának kiemelése érdekében erőteljesen kimélyítettünk. A bemutatott esetben a 76 kereszthúr ágy a hídba bevágott ív, amely a 42 támasztóperem körül 75 mm szélességben húzódik. A bevágás legmélyebb pontja a normál 42 támasztóperem síkja alá

3,2 mm-re nyúlik be. Ez a bemélyített 76 kereszthúr ágy lehetővé teszi, hogy a 67 kereszthúrokat közelebb helyezzük el a 24 dobfejhez úgy, hogy rezonálás során a 67 kereszthúrok hozzáérjenek a 24 dobfejhez. Mivel a 76 kereszthúr aljánál a 24 dobfej szorosan ki van feszítve a 76 kereszthúr ágy felett, a felső 24 fej együtt fog a 67 kereszthúr tetejénél elhelyezkedő alsó 24 dobfejjel remegni.

All. ábrán hagyományos kisdob hangzásának spektrumgörbéjét, az alsó 12. ábrán pedig a találmány szerinti kisdob hangzásának spektrumgörbéjét tüntettük fel vázlatosan. A grafikonok vízszintes tengelye az időt mutatja 0,1 s beosztásban, a függőleges tengelyek pedig 20 mV-os osztással vannak ellátva. A feszültséget mikrofonnak mértük és vettük fel, és mindegyik kisdobot ugyanolyan erővel, ugyanolyan módon ütöttük meg.

• · ·· · ···· • · · · · ······ · · ·*· ·· ····« ·

- 19A spektrumgörbét felvevő mikrofon a dobfej megütésével létrehozott rezgéseknek megfelelő, változó feszültséget közvetít. A rezgések időegységre eső számát az emberi fül hangmagasságként érzékeli, a rezgések nagyságát, magnitúdóját pedig hangerőként érzékeli. Minél magasabb a rezgések száma, annál magasabb hangot hallunk. Éppígy, minél nagyobb a rezgések mértéke, annál hangosabbnak érzékeljük a hangot.

A rezgések időegységre eső számának folyamatos, konzisztens hangzás biztosítása érdekében egyenletesnek kell maradnia. A rezgések számának különböző súrlódások hatására bekövetkező egyenletes csökkenése az emberi fül számára kellemes jelenség. Ezzel ellentétes hangzás, tehát ahol a rezgések száma időegység alatt rendszertelenül, össze-vissza változik, arra utal, hogy a dobfej rezgésekkel ütköző, más erők is jelen vannak. Ilyen másik erő lehet például, hogy a dob dobhéja nem rezeg szinkronban a dobfejjel, mint ahogy azt a technika állásához tartozó doboknál tapasztaltuk és leírásunk elején leírtuk. A hagyományos dobhéj nem tud a dobfejjel szinkronban, egyidőben rezegni a korábban ismertetett csillapító hatások következtében.

A dobfej időegységre eső rezgéseinek számát a 11. ábrán bemutatott hagyományos kisdobnál valamint a 12. ábrán bemutatott, találmány szerint kialakított kisdobnál mérve az alábbi 2. táblázatban soroljuk fel.

2. táblázat

Hagyományos kisdob	Javasolt kisdob
15	15
15	15
19	14
21	14
26	14
19	13
24	13
16	13
19	13

Tehát a találmány szerint felépített kisdob olyan jellemzőkkel bír, amelyek kellemesnek bizonyulnak az emberi fül számára.

• · · ·· · ·♦♦ * ·

-20Mindkét mért kisdobot politúrmentes kiképzéssel láttuk el, hogy biztosítsuk, hogy a fa minél szabadabban rezeghessen a 24 dobfejjel. A végső kikészítés első részét olyan szemcseanyag képezte, amelyet színezőanyaggal kombináltunk. Színezőanyagok alkalmazásával különböző színek érhetők el, többek között átlátszó, tiszta juhar, világos juhar, közepes juhar, sötét juhar, tiszta kék, tiszta fekete, tiszta zöld, tiszta bíbor, tiszta narancs, tiszta rózsaszín, tiszta vörös és tiszta sárga. A szemcseanyag felhordását követően kikészítőolajból egy külső bevonatot hordunk fel. A kikészítőolaj lenmagolaj, vagy azzal hasonló típusú olaj lehet.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Dob azzal jellemezve, hogy külső végén dobfejet (24) rögzítő támasztóperemmel (42) ellátott gyűrűalakú abroncsot (22), a támasztóperemre (42) illeszkedő és ezáltal a dobfej (24) körperemét (25) a támasztóperemtől (42) sugárirányban kifelé elhelyező dobfejet (24), továbbá az abroncs (22) külső végére illeszkedő és az abroncshoz (22) képest tengelyirányban befelé csúsztathatóan elrendezett kávát (26) tartalmaz, ahol a dobfej (24) körperemével (25) érintkező káva (26) az abroncson (22) történő befelé mozgása során a dobfejet (24) feszesen tartja az abroncs (22) felett, továbbá a dobfejet (24) a támasztóperemre (42) rászorító dobfej feszítő elemeket tartalmaz, amelyek a káva (26) kerülete mentén elosztottan elrendezett feszítőrudakat (28) tartalmaz, amelyek a káva (26) és az abroncsnak (22) a kávától (26) befelé elhelyezkedő része közé vannak csatlakoztatva, és a dobfej feszítő elemek az abroncs (22) és a káva (26) között megfeszíthetők, hogy ezáltal a kávát (26) az abroncson (22) befelé kényszerítsék, minek következtében az megfeszíti a dobon lévő dobfejet (24), továbbá gyűrűalakú rezonáns dobhéjat (20) tartalmaz, amely oldhatatlanul van az abroncs (22) egyik belső végéhez erősítve és attól befelé nyúlik el, és a dobfej (24) megfeszítése az abroncson (22) megy végbe, nem pedig a dobhéjra (20) kifejtett erővel, és a dobhéj (20) kiemelkedő akusztikus tulajdonságú dobhéj (20).
2. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj (20) másik végén felszerelt második abroncsot (22) tartalmaz, amelyen az első abronccsal (22) egyező módon dobfej (24) és káva (26) van felszerelve és a dobhéj (20) szabadon tud visszhangozni az abroncsok (22) között anélkül, hogy a dobfejet (24) megfeszítő szerkezeti elemekkel érintkezve csillapítás hatna rá és anélkül, hogy be lenne szorítva a két abroncs (22) közé.
3. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj (20) megközelítőleg 18 mm vastagságú vagy annál vékonyabb fából van kialakítva.
4. A 3. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj többszörösen rétegezett fából van kialakítva és falvastagsága legfeljebb 12,7 mm.
5. A 4. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj (20) falvastagsága legfeljebb 6 mm.

• · • ·· • · · · · · · • ··· ··· · · · ·· • · · · ···· ··· · · ·· · ··*
6. A 3. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj (20) falvastagsága megközelítőleg 3 mm.
7. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy az abroncs (22) fatömbből van kialakítva és a támasztóperem (42) a fatömb külső végébe bemunkált körkörös bordaként van kiképezve.
8. A 7. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a fatömb laminált fából készült, és a laminátum egyes rétegei a dobfejjel (24) párhuzamos síkokban húzódnak.
9. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy az abroncsnak (22) a kávához (26) hozzáigazított, kifelé nyúló pereme van, a feszítőelemek a kávához (26), annak kerülete mentén elosztottan csatlakoztatott feszítőrudakat (28) tartalmaznak és az abroncs (22) mentén tengelyirányban nyúlnak el, továbbá az abroncs (22) peremében körös-körül elaszottan a feszítőrudakkal (28) illesztetten elhelyezett feszítőszemeket (31) tartalmaz, továbbá a feszítőrudak (28) és a feszítőszemek (31) a feszítőrudakat (28) a feszítőszemekhez (31) képest beállítható tengelyirányú helyzetben megtartó rögzítőelemeket tartalmaznak úgy, hogy a feszítőrudak (28) vagy a feszítőszemek (31) egymáshoz viszonyított tengelyirányú helyzete módosítható és ezáltal az abroncsokon (22) elhelyezkedő dobfej (24) megfeszíthető vagy meglazítható.
10. A 9. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a feszítőrúd (28) kívül menettel van ellátva, és a feszítőszem (31) belső komplementer menetébe illeszkedik, és a feszítőrúd (28) a feszítőszemhez (31) képest a dobfejet (24) feszítő vagy lazító módon forgathatóan van rögzítve.
11. A 10. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a feszítőszemek (31) belső menettel ellátott feszítőbetétként (32) vannak kiképezve, amely a feszítőrúd (28) belecsavarozását biztosító módon szilárdan van az abroncsban (22) rögzítve.
12. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj (20) egyik végén az oldalfal egy része kapcsolatban áll és átlapolja az abroncs (22) oldalfal részét, és az abroncs (22) és a dobhéj (20) egymást átlapoló részei össze vannak ragasztva egymással, továbbá az abroncs (22) lényegesen vastagabb a dobhéjnál (20) úgy, hogy lényegében merev ele- *·· · • · · · · « · ······«····· • · · «···· · ··· ·· ·· · ···

-23met alkot, és a dobhéj (20) elegendően vékony ahhoz, hogy a dob megütése következtében könnyen rezgésbejöhessen.
13. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj (20) vége tartományában az abronccsal (22) kapcsolódik oly módon, hogy az abroncs (22) belsejében oldalfal rész van kialakítva, amely közvetlenül körülveszi a dobhéj (20) oldalfal részét, és a dobhéj (20) és az abroncs (22) egymással érintkező oldalfal részei össze vannak ragasztva egymással.
14. A 13. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy az abroncs (22) oldalfal része szorosan illeszkedik a dobhéj (20) végére.
15. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéj (20) és az abroncs (22) fából van készítve, és a dobhéjat (20) körkörösen húzódó laminált fa rétegek alkotják, és a dobhéj (20) falának vastagsága nem haladja meg a 6 mm-t, és az abroncs (22) laminált farétegekből van készítve, ahol az egyes rétegek a dob tengelyére merőlegesen húzódnak.
16. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy az abroncshoz (22) további, a dobot üzemi, lejátszást biztosító helyzetében megtartó valamint a dobhéj (20) akusztikus tulajdonságaira csökkentett hatású szerelvények vannak rögzítve.
17. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy az abroncson (22) külső mikrofontartó (60) van rögzítve, és a dobhéjon (20) szorítócsavarral (50) dobmikrofon (62) van felerősítve.
18. Az 1. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dob belsejébe az abroncsról (22) belsőmikrofon (80) nyúlik bele, amelynek a dobhéj (20) oldalfalán keresztülnyúló, a belsőmikrofont (80) külső hangerősítő berendezéshez csatlakoztató mikrofonvezetéke (84) van.
19. Dob, amely dobfejjel (24) ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen a dobfejtől (24), másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre (24) mért ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre, azzal jellemezve, hogy a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelülettel rendelkező, általánosságban gyűrűa- ····

-24lakú abroncsot (22) tartalmaz, ahol a gyűrűalakú támasztófelület egy része a dobfejen (24) belül helyezkedik el, és a dobfej (24) feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz (22) annak a támasztófelülettel ellentétes végén oldhatatlan módon hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú dobhéjat (20) tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól (22) távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj (24) elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet (24) oldható módon megfogó és azt az abroncs (22) támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej (24) feszítőelemeket tartalmaz, és a gyűrűalakú abroncsnak (22) belső felén kifelé nyúló körkörös pereme van, amelyben olyan feszítőelemekkel kapcsolódó feszítőelem nyílások vannak kialakítva, mely feszítőelemek az abroncsra (22) illeszkedő és a dobfejjel (24) kapcsolódó kávával (26) állnak kapcsolatban, és a feszítőelem nyílásokban beállítható helyzetben vannak rögzítve úgy, hogy alkalmasak a támasztófelületen lévő dobfej (24), a káva (26), a feszítőelemek és a feszítőelemeket tartalmazó feszítőelem nyílások megfeszítésére.
20. A 19. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a gyűrű alakú dobhéjnak (20) az általánosságban gyűrűalakú abronccsal (22) kapcsolódó végével szemben elhelyezkedő másik végéhez egy második, általánosságban gyűrűalakú abroncs (22) van csatlakoztatva, amelynek tengelyirányban a dobhéjjal (20) ellentétes irányba néző, általánosságban gyűrűalakú második támasztófelülete van, amelyik egy, feszes felület létrehozásához a második gyűrűalakú támasztófelület mentén kifeszíthető második dobfejen (24) belül helyezkedik el.
21. Dob, amely dobfejjel (24) ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen a dobfejtől (24), másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre (24) mért ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre, azzal jellemezve, hogy a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelülettel rendelkező, általánosságban gyűrűalakú abroncsot (22) tartalmaz, ahol a gyűrűalakú támasztófelület egy része a dobfejen (24) belül helyezkedik el, és a dobfej (24) feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz (22) annak a támasztófelülettel ellentétes végén hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú

-25dobhéjat (20) tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól (22) távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj (20) elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet (24) oldható módon megfogó és azt az abroncs (22) támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej (24) feszítőelemeket, továbbá a dob abroncsához (22) csatlakoztatott, és ezáltal a dobot használati helyzetben a dobhéj (20) helyett az abroncsnál (22) fogva felfogó és ezáltal a rögzítőszerelvényeknek a dobhéj (20) akusztikus hangzását csillapító hatását csökkentő dobrögzítő szerelvényeket tartalmaz.
22. A 21. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobrögzítő szerelvény az abroncs (22) perem részét befogadó nyílással ellátott szerelvénytömböt tartalmaz, amelyet rögzítőelemek az abroncs (22) peremén tartanak meg elmozdíthatatlanul, és a szerelvénytömbben szabványos dobtartó tartókart (53) befogadó nyílás van kiképezve, amelyhez a szerelvénytömb nyílásába behelyezett szabványos tartókart (53) helyzetében megtartó rögzítőelemek vannak társítva.
23. A 22. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a szerelvénytömböt helyén tartó rögzítőelem annak felső részén (47), az abroncs (22) peremében kiképzett nyíláson átvezetett és a szerelvénytömb alsó részében (49) kiképzett menetes furatba (45) becsavarozott fémcsavar (44) alkotja.
24. A 21. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy dobmikrofont (62) felfogó szabványos mikrofontartóval (60) kapcsolódó mikrofonrögzítő szerelvénye van.
25. A 21. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy az abroncsnak (22) körkörös kifelé nyúló pereme (23) van, és a dobrögzítő szerelvénynek az abroncs (22) peremével (23) szorosan illeszkedő és az abroncs (22) pereméhez (23) hozzáerősített nyúlványa van.
26. Dob, amely dobfejjel (24) ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen a dobfejtől (24), másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre (24) mért ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre, azzal jellemezve, hogy a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelülettel rendelkező, általánosságban gyűrűalakú abroncsot (22) tartalmaz, ahol a gyűrűalakú támasztófelület egy része a dobfejen (24) *>· »

-26belül helyezkedik el, és a dobfej (24) feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz (22) annak a támasztófelülettel ellentétes végén hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú dobhéjat (20) tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól (22) távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj (24) elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet (24) oldható módon megfogó és azt az abroncs (22) támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej (24) feszítőelemeket, továbbá a dob által keltett akusztikus hangzást észlelő és annak hatására jelet kibocsátó, a dob belsejében, a gyűrűalakú abroncs (22) belső oldalán felszerelt belsőmikrofont (80) tartalmaz.
27. A 26. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a dobhéjhoz (20) képest távközzel elrendezetten a dobhoz erősített mikrofon csatlakozótartóval (81) rendelkezik, amely a dob belsejében elhelyezett belsőmikrofonnal (80) villamosán összekötött kimenő csatlakozóaljat (88) tartalmaz.
28. A 27. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a belsőmikrofon (80) a dob akusztikus hangzásával arányos jelet kibocsátó belsőmikrofon (80), és a mikrofon csatlakozótartó (81) a belsőmikrofon (80) és a csatlakozóalj (88) közé iktatott, a belsőmikrofon (80) jelét felerősítő illesztőfokozat (86) van beiktatva.
29. A 28. igénypont szerinti dob azzal jellemezve, hogy a csatlakozóalj (88) az illesztőfokozatot (86) tápfeszültséggel ellátó csatlakozóaljként (88) van kiképezve.
30. Dob, amely dobfejjel (24) ellátva egy ütő ráhatásra válaszképpen akusztikus hangzást kelt, mely akusztikus hangzás elsődlegesen a dobfejtől (24), másodlagosan pedig a dobtól származik, és az akusztikus hangzás másodlagos keletkezése az elsődleges akusztikus hangzás keletkezésével egyidejűleg a dobfejre (24) mért ütés hatására létrejövő elsődleges akusztikus hangzás függvényében jön létre, azzal jellemezve, hogy a dobnak egyik külső végén általánosságban gyűrűalakú támasztófelülettel rendelkező, általánosságban gyűrűalakú abroncsot (22) tartalmaz, ahol a gyűrűalakú támasztófelület egy része a dobfejen (24) belül helyezkedik el, és a dobfej (24) feszes és ütésérzékeny felületet alkotóan a gyűrűalakú támasztófelületen ki van feszítve, és a gyűrű alakú abroncsnak (22) belső felülete és külső felülete van, és a külső felülettől lefelé és befelé, a gyűrűalakú abroncs (22) belső • ·· Λ ···· ·*····«· • ··«<····** » » · ·* «· · «·

-27felülete felé 45°-os szögben lefelé nyúló felülete van, ahol a 45°-ban elnyúló felület külső gyűrűalakú pereme alkotja a gyűrűalakú támasztófelületet, továbbá az általánosságban gyűrűalakú abroncshoz (22) annak a támasztófelülettel ellentétes végén hozzáerősített, általánosságban gyűrűalakú dobhéjat (20) tartalmaz, amely tengelyirányban a gyűrűalakú abroncstól (22) távolodóan húzódik, és a gyűrűalakú dobhéj (24) elegendően vékony falú ahhoz, hogy az ütést felfogó végtől származó elsődleges akusztikus hangzásra válaszképpen akusztikus hangzást bocsásson ki, továbbá dobfejet (24) oldható módon megfogó és azt az abroncs (22) támasztófelületével feszes kapcsolatba mozgató dobfej (24) feszítőelemeket tartalmaz.
31. Pergődob, amelynek alja és teteje van, azzal jellemezve, hogy a pergődob (14) tetején első dobfejet (24) hozzáerősítő első támasztóperem (42) helyezkedik el, az első támasztóperemre (42) illeszkedő első dobfej (24) körpereme (25) sugárirányban az első támasztóperem (42) körül helyezkedik el, továbbá a pergődob (14) alján ahhoz második dobfejet (24) rögzítő második támasztóperem (42) helyezkedik el, a második támasztóperemre (42) illeszkedő második dobfej (24) körpereme (25) sugárirányban a második támasztóperem (42) körül helyezkedik el, továbbá a második támasztóperemnek (42) a támasztóperem (42) szemben lévő oldalaiban kialakított mélyedést tartalmazó kereszthúr ágya (76) van, és a pergődob (14) kereszthúijainak (67) végei a második dobfejen (24) kívül a kereszthúr ágyban (76) vannak rögzítve, és a kereszthúrok (67) a kereszthúr ágynak (76) köszönhetően a második dobfej (24) közvetlen közelében, a pergődob (14) megütésekor azzal érintkezésbe lépőén húzódnak, továbbá az első támasztóperemet (42) és a második támasztóperemet (42) összekötő dobhéja (65) van, amelynek egy része sugárirányban kifelé túlnyúlik az első és a második támasztóperemen (42) úgy, hogy a pergődob (14) megütésekor keletkező testhang mennyiséget csökkenti, továbbá az első támasztóperemre (42) illeszkedő és ahhoz viszonyítva tengelyirányban befelé elcsúsztathatóan elhelyezkedő első kávája (26) van, amelyik az első dobfej (24) körperemével (25) érintkezik és azon keresztül az első dobfejet (24) befelé mozgatása során az első támasztóperemre (42) ráfeszíti, továbbá az első káva (26) és a héj (65) között, a héj (65) legkülsőbb pontjához képest beljebb elhelyezkedő és az első dobfejet (24) az első támasztóperemre (42) ráfeszítő első dobfej feszítő szerelvénye van, továbbá a második támasztóperemre (42) illeszkedő és ahhoz viszonyítva tengelyirányban befelé elcsúsztathatóan elhelyezkedő második kávája (26) van, amelyik a dobfej (24) körperemével (25) érintkezik és azon keresztül a második dobfejet (24) befelé mozga- tása során az első támasztóperemre (42) ráfeszíti, továbbá a második káva (26) és a héj (65) között, a héj (65) legkülsőbb pontjához képest beljebb elhelyezkedő és a második dobfejet (24) a második támasztóperemre (42) ráfeszítő második dobfej feszítő szerelvénye van.
32. Pergődob, azzal jellemezve, hogy gyűrű alakú teste van, és a gyűrűalakú test mindkét végéből tengelyirányban kifelé gyűrűalakú váll nyúlik ki, amelyek külső végén egy-egy gyűrűalakú támasztóperem (42) helyezkedik el, és a gyűrűalakú nyakak vékonyabbak a gyűrűalakú testnél úgy, hogy a test sugárirányban kifelé a nyakak külső peremét követően hengeres külső oldalfallá alakul, továbbá mindegyik támasztóperemen (42) egy-egy dobfej (24) van felszerelve és feszítő kávával (26) a dobfejre (24) rá van feszítve, ahol a káva (26) tengelyirányban a gyűrűalakú nyakak külső végei mentén befelé csúsztathatóan van kialakítva, és a kávák (26) kerülete mentén a testhez képest tengelyirányban elnyúlóan hoszszúkás feszítőrudak (28) helyezkednek el, amelyek a testhez rögzített oldható szorítóelemekkel kapcsolódnak, és a szorítóelemek lehetővé teszik a feszítőrudaknak (28) a szorítóelemekben való tengelyirányú helyzetbeállítását a dobfejek (24) megfeszítéséhez és meglazításához, és az oldható szorítóelemek a test olyan belső nyílásaiban vannak felszerelve, amelyek sugárirányban a test külső oldalfalától befelé helyezkednek el ahelyett, hogy a test külső oldalfalában helyezkednének el, ily módon nem korlátozzák a test lehetséges legnagyobb külső átmérőjét, és a testnek a feszítőrudak (28) és a szorítóelemek sugárirányú tartományán kívüli, a test járulékos és kívánatos akusztikus merevségét biztosító vastagsága van.
33. A 32. igénypont szerinti pergődob azzal jellemezve, hogy a test valamint az első és a második nyak valamint a támasztóperemek (42) egyetlen fatömbből vannak kialakítva.
34. A 33. igénypont szerinti pergődob azzal jellemezve, hogy a felhasznált fa sitka spruce fafajta.