HUP0201310A2 - Szelektív PDE10-inhibitorok terápiás alkalmazása - Google Patents

Szelektív PDE10-inhibitorok terápiás alkalmazása Download PDF

Info

Publication number
HUP0201310A2
HUP0201310A2 HU0201310A HUP0201310A HUP0201310A2 HU P0201310 A2 HUP0201310 A2 HU P0201310A2 HU 0201310 A HU0201310 A HU 0201310A HU P0201310 A HUP0201310 A HU P0201310A HU P0201310 A2 HUP0201310 A2 HU P0201310A2
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
disorder
mammal
pde10
depressive
treating
Prior art date
Application number
HU0201310A
Other languages
English (en)
Inventor
Lorraine Ann Lebel
Frank Samuel Menniti
Christopher Joseph Schmidt
Original Assignee
Pfizer Products Inc.
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Family has litigation
First worldwide family litigation filed litigation Critical https://patents.darts-ip.com/?family=23092939&utm_source=google_patent&utm_medium=platform_link&utm_campaign=public_patent_search&patent=HUP0201310(A2) "Global patent litigation dataset” by Darts-ip is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Application filed by Pfizer Products Inc. filed Critical Pfizer Products Inc.
Publication of HU0201310D0 publication Critical patent/HU0201310D0/hu
Publication of HUP0201310A2 publication Critical patent/HUP0201310A2/hu
Publication of HUP0201310A3 publication Critical patent/HUP0201310A3/hu

Links

Classifications

    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61K—PREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00—Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61K—PREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00—Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A61K31/33—Heterocyclic compounds
    • A61K31/395—Heterocyclic compounds having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. guanethidine or rifamycins
    • A61K31/435—Heterocyclic compounds having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. guanethidine or rifamycins having six-membered rings with one nitrogen as the only ring hetero atom
    • A61K31/47—Quinolines; Isoquinolines
    • A61K31/472—Non-condensed isoquinolines, e.g. papaverine
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/14—Drugs for disorders of the nervous system for treating abnormal movements, e.g. chorea, dyskinesia
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/14—Drugs for disorders of the nervous system for treating abnormal movements, e.g. chorea, dyskinesia
    • A61P25/16—Anti-Parkinson drugs
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/18—Antipsychotics, i.e. neuroleptics; Drugs for mania or schizophrenia
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/22—Anxiolytics
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/24—Antidepressants
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/28—Drugs for disorders of the nervous system for treating neurodegenerative disorders of the central nervous system, e.g. nootropic agents, cognition enhancers, drugs for treating Alzheimer's disease or other forms of dementia
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/30—Drugs for disorders of the nervous system for treating abuse or dependence
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/30—Drugs for disorders of the nervous system for treating abuse or dependence
    • A61P25/32—Alcohol-abuse
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00—Drugs for disorders of the nervous system
    • A61P25/30—Drugs for disorders of the nervous system for treating abuse or dependence
    • A61P25/36—Opioid-abuse
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P43/00—Drugs for specific purposes, not provided for in groups A61P1/00-A61P41/00
    • G—PHYSICS
    • G01—MEASURING; TESTING
    • G01N—INVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N33/00—Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
    • G01N33/48—Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
    • G01N33/50—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
    • G01N33/68—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing involving proteins, peptides or amino acids
    • G01N33/6893—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing involving proteins, peptides or amino acids related to diseases not provided for elsewhere
    • G01N33/6896—Neurological disorders, e.g. Alzheimer's disease
    • G—PHYSICS
    • G01—MEASURING; TESTING
    • G01N—INVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N2500/00—Screening for compounds of potential therapeutic value
    • G01N2500/10—Screening for compounds of potential therapeutic value involving cells
    • G—PHYSICS
    • G01—MEASURING; TESTING
    • G01N—INVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N2800/00—Detection or diagnosis of diseases
    • G01N2800/30—Psychoses; Psychiatry
    • G01N2800/301—Anxiety or phobic disorders
    • G—PHYSICS
    • G01—MEASURING; TESTING
    • G01N—INVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N2800/00—Detection or diagnosis of diseases
    • G01N2800/30—Psychoses; Psychiatry
    • G01N2800/302—Schizophrenia

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Neurosurgery (AREA)
  • Neurology (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Psychiatry (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Addiction (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Urology & Nephrology (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Food Science & Technology (AREA)
  • Physics & Mathematics (AREA)
  • Analytical Chemistry (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • General Physics & Mathematics (AREA)
  • Pathology (AREA)
  • Cell Biology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Psychology (AREA)
  • Hospice & Palliative Care (AREA)
  • Pain & Pain Management (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)

Abstract

A találmány tárgyát szelektív PDE10-inhibitorok alkalmazása képezi aközponti idegrendszer rendellenességeinek kezelésére, közelebbrőlneurológiai és pszichiátriai rendellenességek, például szimptómakéntpszichózis és deficiens kognitív képességgel járó rendellenességekkezelésére. Ó

Description

Ρ ο 2 013 10
Szelektív PDElO-inhibitorok terápiás alkalmazása
KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁN^
A találmány tárgyát szelektív PDElO-inhibitorok alkalmazása képezi a központi idegrendszer rendellenességeinek kezelésére, közelebbről neurológiai és pszichiátriai rendellenességek, például szimptómaként pszichózis és deficiens kognitív képességgel járó rendellenességek kezelésére. A találmány tárgyát képezi továbbá a papaverin alkalmazása szelektív PDE1O-inhibitorként. A találmány tárgyát képezi ezen felül egy eljárás PDE10 gátlására.
A ciklikus nukleotidok, ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) és ciklikus guanozin-monofoszfát (cGMP) intracelluláris másodlagos messengerként működik, nagyon sok intracelluláris folyamatot szabályozva, például a központi idegrendszer neuronjaiban végbemenő folyamatokat. cAMP-t egy membránkötött enzimcsalád, az adenilil ciklázok szintetizálnak. A szerpin-családhoz tartozó, igen sokféle receptor szabályozza ezeket az enzimeket, heterotrimer G-fehérj ék által médiáit, kapcsoló mechanizmuson keresztül. Az intracelluláris cAMP-színt növekedése cAMP-függő fehérje kinázok aktiválódásához vezet, amelyek más jeltovábbító kinázok, transzkripciós faktorok és enzimek aktivitását szabályozzák
Aktaszámunk: 96604-4185/PÁ foszforilálásukon keresztül. A ciklikus AMP közvetlenül is befolyásolhatja ciklikus nukleotidok által szabályozott ioncsatornák, foszfodiészterázok vagy guanin-nukleotidanyagcserében szerepet játszó faktorok aktivitását. A közelmúltban végzett kutatások alapján azt is feltételezzük, hogy intracelluláris cAMP az adenozin neuromodulátor prekurzoraként funkcionálhat, sejtből való transzportját követően .
A guanilil cikláz, amely cGMP-t képes szintetizálni, membránkötött és citoplazmikus formákban fordul elő. A membránkötött forma G-protein-kapcsolt receptorokhoz, például ANP-hez („atrial naturetic peptide) képes kötődni, míg a szolubilis guanilil ciklázt nitrogén (II)-oxid aktiválja [Wang, X. és Robinson, P. J., Journal of Neurochemistry 68, 443-456 (1997)]. cAMP-hez hasonlóan, a központi idegrendszerben, cGMP jeltovábbító folyamatsorban szerepet játszó mediátorok közé tartoznak cGMP-kapuzott ioncsatornák, cGMP-szabályzott foszfodiészterázok és cGMPfüggő fehérje kinázok. Mivel a ciklikus nukleotidok fontos szerepet töltenek be a központi idegrendszerben folyó szignál-transzdukcióban, jótékony terápiás hatások olyan vegyületek alkalmazásából származhatnak, amelyek hatást képesek kifejteni a ciklikus nukleotidokkal összefüggő jeltovábbítás szabályzására.
A ciklikus nukleotidokkal összefüggő jeltovábbítás szabályzásának alapvető mechanizmusa ciklikus nukleotidok katabolizmusa, melyet foszfodiészteráz katalizál. A foszfodiészterázok (PDE) 11 családja ismeretes, melyeket 21 kü lönféle gén kódol. Minden génből tipikusan több splicingvariáns keletkezik, ami később az izoenzim-diverzitás kialakulását biztosítja. A PDE-családokat funkcionálisan meg lehet különböztetni ciklikus nukleotid szubsztrátspecifitás, a szabályzás mechanizmusa(i) és inhibitorokra való érzékenység alapján. Továbbá PDE-k eltérő mértékben expresszálódnak az organizmusban, például a központi idegrendszerben. Az említett eltérő enzimaktivitások és lokalizáció eredményeként, a különböző PDE-izoenzimek jól megkülönböztethető fiziológiás funkciókat szolgálhatnak. Tovább olyan vegyületek, amelyek képesek szelektíven gátolni jól elhatárolható PDE-családokat vagy izoenzimeket, speciális terápiás hatásokat, kevesebb mellékhatást, vagy mindkettőt biztosíthatj ák.
PDE10-et egyedi családként azonosítjuk primer aminosav-szekvenciája és jellegzetes enzimaktivitása alapján. EST-adatbázisok homológiára való szkrínelésével az egéreredetű PDE10A-t foszfodiészterázok PDE10-családjának első tagjaként azonosították [Fujishige és mtsai., J. Bioi. Chem. 274, 18438-18445 (1999); Loughney, K. és mtsai., Gene 234, 109-117 (1999)]. A rágcsálóban előforduló homológot szintén klónozták [Soderling, S. és mtsai., Proc. Natl. Acad. Sci. USA 96, 7071-7076 (1999)], és mind patkányeredetű, mind humán génekből azonosították az N-terminális splicing-variánsokat [Kotera, J. és mtsai., Biochem. Biophys. Res. Comm. 261, 551-557 (1999); Fujishige, K. és mtsai., Eur. J. Biochem. 2 66, 1118-1127 (1999)]. A fajok között nagymértékű a homológia. Az egérből származó PDE10A1
779 aminosavból álló fehérje, amely cAMP-t és cGMP-t egyaránt képes hidrolizálni AMP-vé, illetve GMP-vé. A PDE10 affinitása cAMP-re (Km = 0, 05 μΜ) nagyobb, mint cGMP-re (Km = 3 μΜ) . Azonban a Vmax cGMP—re körülbelül 5 —szőr nagyobb, mint cAMP-re, ami árra a feltételezésre vezetett, hogy PDE10 egyedi cAMP-gátolt cGMPáz [Fujihige és mtsai., J. Biol. Chem. 274, 18438-18445 (1999)].
PDE10 lokalizációja is egyedi jellegű emlősszervezetekben a többi PDE-családhoz viszonyítva. PDElO-mRNS csak herékben és agyban expresszálódik nagymértékben [Fujihige, K. és mtsai., Eur. J. Biochem. 266, 1118-1127 (1999);
Soderling, S. és mtsai., Proc. Natl. Acad. Sci. 96, 70717076 (1999); Loughney, K. és mtsai., Gene 234, 109-117 (1999)]. Ezek a kezdeti vizsgálatok azt mutatták, hogy PDE10 expressziója az agyban a striatumban (caudate és putamen), n. accumbensben és a tuber olfactoriumban a legnagyobb mértékű. A közelmúltban részletesen analizálták rágcsálók agyában előforduló PDElO-mRNS expressziós mintázatát [Seeger, T. F. és mtsai., Abst. Soc. Neurosci. 26, 345.10, (2000) ] .
A találmány tárgyát képezi eljárás szorongás vagy pszichotikus rendellenesség kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDE10-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos szorongás vagy pszichotikus rendellenesség kezelésére.
Szintén a találmány tárgyát képezi eljárás szorongás vagy pszichotikus rendellenesség kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek be adunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos PDE10 gátlására.
A találmány szerinti eljárás alkalmazásával kezelhető pszichotikus rendellenességek például: schizophrenia, például paranoid, dezorganizált, katatóniás, differenciálatlan vagy reziduális típus; schizophreniform rendellenesség; schizoaffektiv rendellenesség, például érzékcsalódással járó típus vagy depresszív típus; vegyi anyag által indukált pszichotikus rendellenesség, például alkohol, amfetamin, cannabis, kokain, hallucinogének, inhalációs anyagok, opioidok vagy fenciklidin által indukált pszichózis; paranoid típusú személyiségzavar; és schizoid típusú személyiségzavar .
A találmány szerinti eljárás alkalmazásával kezelhető szorongásos rendellenesség, például pánikbetegség, agorafóbia; specifikus fóbia; szociális fóbia; obszesszív-kompulzív rendellenesség; poszttraumás stresszt kísérő rendellenesség; akut stresszt kísérő rendellenesség és általános szorongásos rendellenesség.
Szintén a találmány tárgyát képezi eljárás mozgásrendellenesség, például Huntington-betegség és dopamin-agonistát alkalmazó terápiával asszociált diszkinézia kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos a rendellenesség kezelésére.
Szintén a találmány tárgyát képezi eljárás mozgásrendellenesség, például Huntington-betegség és dopaminagonistát alkalmazó terápiával asszociált diszkinézia keze lésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDE1O-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos PDE10 gátlására.
A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás mozgásrendellenesség, például Parkinson-kór és „nyugtalan láb szindróma kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDE10inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos a rendellenesség kezelésére.
Szintén a találmány tárgyát képezi eljárás mozgásrendellenesség, például Parkinson-kór és „nyugtalan láb szindróma kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos PDE10 gátlására.
A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás kábítószerélvezet, például alkohol-, amfetamin-, kokain- vagy ópiátélvezet kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos kábítószer-élvezet kezelésére.
A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás kábítószerélvezet, például alkohol-, amfetamin-, kokain- vagy ópiátélvezet kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos PDE10 gátlására.
A „kábítószer-élvezet kifejezésen a leírásban drog abnormális kívánását értjük, amelyet általában motivációs zavar jellemez, kényszer a kívánt drog fogyasztására és epizódok, amelyben intenzív, kielégíthetetlen a vágy drog után.
A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás szimptómaként deficiens kognitív képességgel járó rendellenességek kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos kognitív deficiencia kezelésére.
A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás szimptómaként deficiens kognitív képességgel járó rendellenességek kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos PDE10 gátlására.
A „deficiencia kognitív képességben kifejezésen, melyet a leírásban „szimptómaként deficiens kognitív képességgel járó rendellenesség kifejezésként említünk, egy vagy több, kognitív vonatkozású képesség, például memória, értelem vagy tanulás és logikai képesség szubnormális működésére utal egy konkrét egyedben más egyedekhez viszonyítva, ugyanolyan általános korú populációban. A „deficiencia a kognitív képességben kifejezésen bármilyen konkrét egyedben, egy vagy több, kognitív vonatkozású képesség működésében bekövetkezett csökkenést is értünk, például a kognitív képességek öregedéssel összefüggő hanyatlását.
A találmány szerinti eljárással kezelhető, szimptómaként deficiens kognitív képességgel járó rendellenesség, például dementia, például Alzheimer-kór, multi-infarktusos dementia, alkoholos dementia vagy más, droggal kapcsolatos dementia, intrakranális tumorokkal vagy agytraumával asszo8 ciált dementia, Huntington-betegséggel vagy Parkinsonkórral asszociált dementia vagy AIDS-el kapcsolatos dementia; delirium; amnéziás rendellenesség; poszttraumás stressz betegség; mentális visszamaradottság; tanulási rendellenesség, például olvasási készség rendellenessége, matematikai készség rendellenessége vagy írásbeli kifejezőkészség rendellenessége; figyelemzavar/hiperaktivitás rendellenessége; és kognitív képességek öregedéssel összefüggő hanyatlása.
Szintén a találmány tárgyát képezi eljárás kedélybetegség vagy kedélybeteg epizód kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos a rendellenesség vagy epizód kezelésére.
Szintén a találmány tárgyát képezi eljárás kedélybetegség vagy kedélybeteg epizód kezelésére emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét, amely hatásos PDE10 gátlására.
A találmány szerinti eljárással kezelhető kedélybetegségek vagy kedélybeteg epizódok lehetnek például enyhe, mérsékelt vagy súlyos típusú, jelentős depresszív kedélybeteg epizód, mániás vagy kevert kedélybeteg epizód, hipomániás kedélybeteg epizód; atípusos jellemzőkkel rendelkező, depresszív kedélybeteg epizód; melankolikus jellemzőkkel rendelkező, depresszív kedélybeteg epizód; katatóniás jellemzőkkel rendelkező, depresszív kedélybeteg epizód; szülés után kialakuló kedélybeteg epizód; szélütés utáni dep resszió; jelentős depressziós rendellenesség; disztímiás rendellenesség (kóros lehangoltság) ; kismértékű depressziós rendellenesség; menstruáció előtti depressziós rendellenesség; poszt-pszichotikus depressziós rendellenesség schizophreniában; jelentős depressziós rendellenesség, amely pszichotikus rendellenességhez, például érzékcsalódáshoz vagy schizophreniához hozzáadódik; bipoláris rendellenesség, például bipoláris I. betegség, bipoláris II. betegség és ciklotimiás betegség.
A leírásban a „szelektív PDElO-inhibitor kifejezésen egy vegyi anyagot értünk, amely például olyan szerves molekula, amely PDElO-családhoz tartozó enzimet nagyobb mértékben képes hatékonyan gátolni, mint bármilyen más PDEenzimet, különösen a PDE 1-9. családokhoz tartozó, bármelyik enzimet, vagy bármelyik PDEll-enzimet. A találmány egy előnyös megvalósítási módja szerint, egy szelektív PDElOinhibitor olyan vegyi anyag, például szerves molekula, amelynek Ki-értéke PDElO-gátlásra kisebb vagy körülbelül akkora, mint az anyag bármelyik másik PDE-enzim gátlására vonatkozó Ki-értékének egy tizede. Más szavakkal kifejezve, az anyag körülbelül 1/10 koncentrációban gátol ugyanakkora mértékben PDE10-aktivitást, mint amely koncentrációban bármilyen más PDE-enzimet gátol.
Egy anyagot általában akkor tekintünk PDE10-aktivitás hatékony inhibitorának, ha IC$Q-értéke kisebb vagy körülbelül 10 μΜ, előnyösen kisebb vagy körülbelül 0,1 μΜ.
„Szelektív PDE10-inhibitort például úgy lehet azonosítani, hogy összehasonlítjuk egy anyag PDElO-aktivitást
- 10 gátló képességét más PDE-családhoz tartozó PDE-enzimeket gátló képességével. Például egy anyagot vizsgálni lehet arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben képes PDE10aktivitást, valamint PDE1-, PDE2-, PDE3A-, PDE4A-, PDE4B-, PDE4C-, PDE4D-, PDE5-, PDE6-, PDE7-, PDE8-, PDE9- és PDE11aktivitást gátolni.
A találmány egy előnyös megvalósítási módja szerint, a találmány szerinti, fentebb leírt terápiás eljárásban szelektív PDE10-inhibitorként papaverint alkalmazunk.
Szintén találmány tárgyát képezi eljárás PDE10 szelektív gátlására emlősszervezetben, például emberben, amelyben az emlősszervezetnek beadunk papaverin akkora mennyiségét, amely hatásos PDE10 gátlására.
A „kezelés jelentése „eljárás egy rendellenesség kezelésére kifejezés vonatkozásában olyan rendellenesség, vagy a rendellenesség egy vagy több szimptómájának visszafordítására, enyhítésére vagy súlyosbodásának gátlására utal, amelyre a kifejezést alkalmazzuk. A leírásban a kifejezésen, a páciens állapotától függően, a rendellenesség prevencióját is értjük, beleértve a betegség vagy bármilyen asszociált szimptóma kialakulásának prevencióját, valamint a rendellenesség vagy bármilyen asszociált szimptóma súlyosságának csökkentését a kialakulás előtt. A „kezelés kifejezést alkalmazzuk egy rendellenesség kiújulásának prevenciójára is.
Például „schizophrenia vagy schizophreniform vagy schizoaffektív rendellenesség kezelése kifejezésen a leírásban az említett rendellenességek egy vagy több szimptó-Il májának (pozitív, negatív és más asszociált jelenség) kezelését értjük, például ezekkel asszociált érzékcsalódás és/vagy hallucináció kezelését. Schizophrenia vagy schizophreniform vagy schizoaffektív rendellenesség más szimptómája lehet dezintegrált beszéd, mánia, alogia, anhedonia, nem megfelelő affektus (érzelmi állapot) , depressziós kedélybetegség (például depresszió, szorongás vagy düh) , és kognitív képességek rendellenes működésének néhány indikáció j a.
Az „emlősszervezet kifejezésen a leírásban az „emlősök osztályának bármelyik tagját értjük, például embereket, kutyákat és macskákat.
Ábrák rövid leírása:
1. ábra: Az ábrán lévő oszlopdiagram segítségével bemutatjuk kísérleti állatokban kialakult katalepsziát növekvő papaverin-dózis függvényében. A szürke oszlopok megfelelnek papaverin és haloperidol kombinációjának, és amely hatékonyabb haloperidol-indukált katalepsziát tett lehetővé papaverin alkalmazásával. A fekete oszlopok papaverin egyedüli alkalmazásának felelnek meg. Ezek a fekete oszlopok azt mutatják, hogy a papaverin egymagában nem indukált katalepsziát egészen 32 mg/kg dózisig. Konkrétabban, beadtunk papaverint a megjelölt dózisokban egymagában vagy haloperidollal (0,32 mg/kg), 30 perccel a tesztelés előtt. Az egyes oszlopok megfelelnek hat, hasonlóan kezelt állathoz tartozó latenciaidő középértékének arra vonatkozóan, hogy az állatok mennyi idő alatt veszik le mindkét első lábukat az emelvényről. Kruskall-Wallace-féle variancianalízist alkal-
- 12 máztunk a sorba állított latenciaidők összehasonlítására, amelyekben papaverint egymagában alkalmaztunk azzal szemben, hogy haloperidollal együtt alkalmaztuk. Post hoc analízis azt mutatta, hogy 3,2, 10 és 32 mg/kg papaverindózist plusz haloperidolt kapott állatok szignifikánsan (**) hosszabb latenciaidőkkel rendelkeztek, mint a haloperidollal egymagában kezelt állatok.
2. ábra: Az ábrán lévő két oszlopdiagramot találhatunk, amelyen bemutatjuk kísérleti állatok által végzett helycserés mozgások számát, melyet mozgatható boxokban határoztunk meg az anyag beadását követő első 60 percben. A felső diagramon papaverin mozgásra kifejtett hatásait hasonlítjuk papaverin amfetamin-indukált mozgásra kifejtett hatásaihoz. Az alsó diagramon papaverin egymagában kifejtett hatásait hasonlítjuk papaverin PCP-indukált mozgásra kifejtett hatásaihoz. 1 mg/kg i.p. amfetamint adtunk be. 3,2 mg/kg i.p. PCP-t adtunk be. A papaverint mindkét ágenssel együtt 32 mg/kg i.p. dózisban adtuk be. A adatok a helycserés mozgások számának középértékét jelentik + SEM, a drog beadását követő első 60 percben, n=8 patkány/csoport.
** p<0,01 vivőanyaggal szemben/vivőanyag kontroll; *p<0,05 vivőanyaggal szemben/PCP Student-féle t-próbával.
PDE-2, -3 és -5, izoenzimeket, beleértve humán PDE-ket corpus cavernosumból; PDEl-et, izoenzimeket, beleértve humánt, szívkamrából; és PDE4-et, izoenzimeket, beleértve humánt, vázizomból lehet preparálni. PDE6-t például kutyák retinájából lehet preparálni. Natív szövetből kiinduló enzimpreparálás leírása céljából lásd például: Boolell, M. és
- 13 munkatársai, Int. J. Impotence Research 8^, 7-52 (1996), melyet a kitanítás részének tekintünk.
PDE 7-11-eket hasonlóan lehet preparálni natív szövetből. A PDE 7-9. és 11. családok izoenzimjeit ezzel alternatív módon, olyan teljes hosszúságú, humán rekombináns kiónokból lehet előállítani, amelyek például SF9-sejtekbe vannak transzfektálva [Fisher, D. A. és mtsai., Biochem. Biophys. Rés. Commun. 246, 570-577 (1998); Soderling, S. H. és mtsai., Biochem. Biophys. Res. Comm. 96, 7071-7076 (1999); Fisher, D. A. és mtsai., J. Biol. Chem. 273, 1555915564 (1998b); és Fawcett, L. és mtsai., PNAS 97, 3702-3707 (2000)]. PDE10-et patkányeredetű rekombináns kiónból is elő lehet állítani, amely SF9-sejtekbe van transzfektálva [Fujishige és mtsai., European Journal of Biochemistry 266, 1118-1127 (1999)]. Az enzimeket azután FPLC-vel lehet preparálni sejtlizátumok szolubilis frakciójából, PDE6-ra leírtak szerint. A fentebb idézett hivatkozásokat teljes egészükben a kitanítás részének tekintjük.
Az egyik vizsgálati eljárásban egy anyagot arra szkrínelünk, hogy milyen mértékben képes gátolni ciklikus nukleotid hidrolízisét, melyet PDE10 és más géncsaládokból származó PDE-k katalizálnak. A vizsgálati eljárásban, az egyes PDE-k esetén alkalmazott ciklikus nukleotidszubsztrát koncentrációja a Km-koncentráció 1/3-a volt, ami lehetővé tette a különböző enzimekhez tartozó IC50-értékek összehasonlítását. PDE-aktivitást szcintillációs közelségi vizsgálati eljáráson („Scintillation Proximity Assay; SPA) alapuló módszerrel mértük, korábban leírtak szerint
- 14 (Fawcett és mtsai., 2000). PDE-inhibitorok hatását rögzített mennyiségű enzim (PDE 1-11) vizsgálatával határoztuk meg, változtatott anyagkoncentráció és alacsony szubsztrátkoncentráció jelenlétében, így az IC5o~érték közelíti a Kiértéket (jelöletlen és [3H]-val jelölt cGMP-t vagy cAMP-t 3:l-arányban alkalmaztunk, 1/3 Km-koncentrációban). A vizsgálati eljárásban alkalmazott végtérfogat 100 μΐ volt, melyet a vizsgálati eljárásban alkalmazott pufferrel (20 mM Tris-HCl, pH 7,4, 5 mM MgCl2, 1 mg/ml marhaszérum-albumin) állítottunk be. A reakciókat az enzim hozzáadásával indítottuk, 30-60 percig inkubáltuk 30°C-on, ez 30%-nál kisebb szubsztrát-átvitelt eredményezett, és 50 μΐ ittrium-szilikát-SPA-gyöngyökkel (Amersham) állítottuk le (amely 3 mM-t tartalmazott a PDE-9 és -11-nek megfelelő jelöletlen ciklikus nukleotidból). A tálcákat újra lezártuk és 20 percig rázattuk, azután a gyöngyöket sötétben hagytuk leülepedni, és azt követően TopCount tálcaleovasóban (Packard, Meriden, CT) számláltuk a radioaktivitást. A radioaktivitás egységeit a nem gátolt aktivitás (100%) százalékaira konvertáltuk, az inhibitorkoncentráció függvényében ábrázolva, és az IC50-értékekhez Microsoft Excel „Fit Curve alkalmazásával jutottunk.
Szelektív PDElO-inhibitor például papaverin, azaz ΙΕ (3,4-dimetoxi-fenil)-metil]-6,7-dimetoxi-izokinolin. Ismeretes, hogy a papaverin hatékony simaizom-lazító, melyet agyi érgörcs és szívkoszorú-érgörcs, valamint erekció rendellenes működésének kezelésére alkalmaznak. Bár az említett terápiás aktivitások alapja nem jól ismert, a papaverin
- 15 aktivitást általában nem-szelektiv foszfodiészterázinhibitorként írják le (The Pharmacological Basis of Therapeutics, 6. kiadás, szerk. A. G. Gilman, L. S. Goodman, A. Gilman, Macmillan Publishing Co., New York, 1980, 830. old.). Bár a papaverin természetesen előforduló növényi alkaloid, leírták teljes bioszintézisét [például Brochmann-Hanssen és mtsai., J. Pharm. Sci. 60, 1672 (1971), melyet a kitanítás részének tekintünk].
Szelektív PDElO-inhibitort a találmány szerint be lehet adni egymagában vagy kombinációban gyógyászatilag elfogadható hordozókkal, egy vagy több dózist tartalmazó formaként. Alkalmas gyógyászatilag elfogadható hordozók lehetnek inert szilárd hígítószerek vagy töltőanyagok, steril vizes oldatok és különböző szerves oldószerek. Az így előállított gyógyászati készítményeket azután könnyen be lehet adni különböző dózisegységeket tartalmazó formákban, például tabletták, porok, szögletes cukorkák, szirupok, injektálható oldatok és hasonlók formájában. Ezek a gyógyászati készítmények kívánt esetben tartalmazhatnak további alkotórészeket, például ízesítőszereket, kötőanyagokat, segédanyagokat és hasonlókat. Tehát orális beadás céljára szolgáló tabletták tartalmazhatnak különböző segédanyagokat, például nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot vagy kalcium-foszfátot alkalmazhatunk különböző dezintegránsokkal (mállasztószerekkel), például keményítővel, metil-cellulózzal, alginsavval és bizonyos komplex szilikátokkal, kötőágensekkel, például polivinil-pirrolidonnal, szacharózzal, zselatinnal és akáciával együtt. Tablettázási célokra gyakran alkalmaznak
- 16 továbbá síkositószereket, például megnézium-sztearátot, nátrium-lauril-szulfátot és talkumot. Hasonló típusú szilárd készítményeket is alkalmazhatunk kötőanyagként lágy és kemény, töltött zselatinkapszulákban. Erre a célra előnyösen alkalmazott anyag lehet laktóz vagy tejcukor, és nagy molekulatömegű polietilén-glikolok. Ha vizes szuszpenziókat vagy elixireket alkalmazunk orális beadás céljára, az általa tartalmazott hatóanyagot különböző édesítőszerekkel vagy ízesítő anyagokkal, színezékekkel vagy festékekkel, és kívánt esetben emulgeálószerekkel vagy szuszpendáló ágensekkel lehet kombinálni, hígítószerekkel, például vízzel, etanollal, propilén-glikollal, glicerinnel vagy ezek kombinációjával együtt.
Parenterális beadásra olyan oldatot alkalmazunk, amely szelektív PDE1O-inhibitort szézám- vagy mogyoróolajban vagy vizes propilén-glikolban tartalmaz, vagy steril vizes oldatot lehet alkalmazni. Ilyen vizes oldatokat szükséges esetben pufferelni kell, és a folyékony hígítószert először izotóniássá tesszük elegendő nátrium-klorid-oldattal vagy glükózzal. Ezek a konkrét vizes oldatok különösen alkalmasak intravénás, intramuszkuláris, szubkután és intraperitoneális beadásra. Az alkalmazott steril vizes tápközegek mind könnyen előállíthatok szakember által ismert, standard technikák alkalmazásával.
Szelektív PDElO-inhibitort a találmány szerinti terápiás eljárásokban beadhatunk orálisan, transzdermálisan (például ragtapasz alkalmazásával) , parenterálisan (például intravénásán), rektálisan vagy topikálisan. PDE10-inhibito
- 17 rok napi dózisa a találmány szerinti rendellenességek és állapot kezelésére alkalmazva általában körülbelül 0,01 és körülbelül 100 mg/kg között van, a kezelendő páciens testtömegére vonatkoztatva. Például szelektív PDE10-inhibitort be lehet adni például pszichotikus rendellenesség kezelésére átlagos testtömegű (körülbelül 70 kg) embernek, körülbelül 1 mg és körülbelül 7000 mg közötti napi dózisban, előnyösen körülbelül 1 mg és körülbelül 1000 mg közötti napi dózisban, egyetlen vagy elosztott (azaz több) részletben. A fentebb említett dózistartományokra alapozva képzett orvos megválaszthatja a beadott mennyiséget, figyelembe véve ismert szempontokat, például a kezelendő személy tömegét, korát és állapotát, a betegség súlyosságát, és a kiválasztott beadási módot.
Az alábbi példákkal a találmány szerinti megoldás szemléltetésére szolgál. Azonban nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti megoldást, melyet a leírásban és a szabadalmi igénypontokban ismertetünk, nem kívánjuk korlátozni az alábbi példákban leírt részletekkel.
1. példa
Szelektív PDElO-inhibitorok: papaverin
Papaverint szkríneltük arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben képes ciklikus nukleotid hidrolízisét gátolni, amelyben PDE10-et és más géncsaládokból származó PDE-enzimeket alkalmaztunk. A vizsgálati eljárásban, az egyes PDE-k esetén alkalmazott ciklikus nukleotid szubsztrát koncentrációja a Km-koncentráció 1/3-a volt. Ez lehetővé tette a különböző enzimekhez tartozó IC5o~értékek összehasonlítását.
- 18 A PDE-aktivitást ittrium-szilikátos SPA-gyöngyöket alkalmazó vizsgálati eljárás alkalmazásával mértünk, melyet fentebb, a részletes leírásban ismertettünk. A radioaktivitás egységeit a nem gátolt aktivitás (100%) százalékaira konvertáltuk, az inhibitorkoncentráció függvényében ábrázolva, és az IC50-értékekhez Microsoft Excel „Fit Curve alkalmazásával jutottunk.
Megfigyeltük, hogy a papaverin kivételesen hatékony kompetitív inhibitora PDE10-nek, IC50-értéke 18 nM (1. táblázat) . A papaverin az összes többi, tesztelt PDE-vel szemben alkalmazva lényegesen kevésbé volt hatékony. PDE10 után az enzimet leghatékonyabban a PDE40 gátolta, IC50-értéke 320 nM , amely 19-szer kisebb érték, mint ugyanez PDE10-re. Tehát az adatok alapján első alkalommal jelenthetjük ki, hogy a papaverin szelektív PDElO-inhibitor, és ezt a vegyületet lehet alkalmazni az említett enzim fiziológiájának vizsgálatára.
- 19 1. táblázat. IC50-értékek papaverin-gátlásra a felsorolt PDE-k esetén. Meghatároztuk az IC50-értékeket az egyes enzimekre, az alkalmazott szubsztrátkoncentráció a Kmérték 1/3-a volt, amely lehetővé tett különböző enzimek összehasonlítását. A PDElO-szelektivitási arányhoz úgy jutunk, hogy az adott PDE-hez tartozó IC50-értéket elosztjuk a PDE10-hez tartozó IC50-értékkel.
Izoenzim IC50, μΜ Szelektivitás! arány (IC50/ IC50, PDE10)
PDE10 0, 018
PDE1 37 2,055
PDE2 9 500
PDE3A 1,3 72
PDE4A 1,9 105
PDE4B 1,4 78
PDE4C 0, 8 44
PDE4D 0, 32 18
PDE5 8 444
PDE6 0, 86 48
PDE7 27 1500
PDE8 >10 >555
PDE9 400 20000
PDE11 11 611
2. példa
Szelektív PDElO-inhibitor hatásai ciklikus nukleotid metabolizmusára közepes méretű tüskés neuronokbán
Szelektív PDE1O-inhibitorként papaverin ciklikus nukleotid metabolizmusára kifejtett hatásait vizsgáltuk patkányeredetű közepes méretű tüskés neuronok primer tenyészetében, melyet az 1. példában leírtak szerint határoztunk meg.
E17-patkányembrió striatumából származó neuronokat tenyésztettünk BDNF jelenlétében, amelyek így nagyon hasonló fenotípust mutattak korábban leírt fenotípusokhoz [Ventimiglia és mtsai., Eur. J. Neurosci. 7, 213-222 (1995)]. Az ilyen neuronok körülbelül 50%-a pozitívan festődött GABA-immunoreaktivitásra, ami megerősítette közepes méretű, tüskés neuronok jelenlétét a tenyészetekben. PDElO-mRNS expresszióját 5 DIV mértékben igazoltuk RNáz-védési vizsgálati eljárással ezekben a tenyészetekben.
Előállítottunk striatalis tenyészeteket korábban leírtak szerint [Ventimiglia és mtsai., Eur. J. Neurosci. 2/ 213-222 (1995)]. Röviden összefoglalva, E17-patkányokból származó striatumokat (caudate nucleus és putamen) feldaraboltunk, előállítottunk egysejtes szuszpenziót, és 5 x 104 neuron/sejt sűrűségben szélesztettük több tenyésztőhelyet tartalmazó tálcákra, amelyek poli-L-ornitin/laminin-nal voltak burkolva. A sejteket B27-kiegészítést és 100 ng/ml BDNF-et tartalmazó Neurobasal-tápközegbe oltottuk. A kísérleteket tipikusan 4 napig végeztük in vitro. Ezekben a sejttenyészetekben a sejtek többségét a közepes tüskés
- 21 neuronok alkották (50-60%, GABA-immunoreaktivitással igazolva) .
RNáz-védési vizsgálati eljáráshoz RNS-t preparáltunk ezekből a patkányeredetű, közepes méretű tüskés neuronokat tartalmazó, primer tenyészetekből centrifugálással 150.000 g-n, 20°C-on, 21 óra hosszáig, 5,7 M cézium-klorid-gradiensen, korábban leírt eljárás szerint [Iredale, P. A. és mtsai., Mol. Pharmacol. 50, 1103-1110 (1996)]. Az RNSüledéket felszuszpendáltuk 0,3 M nátrium-acetátban (pH 5,2), etanollal kicsaptuk és a koncentrációját spektrofotometriával meghatároztuk. PDElO-ribopróbát egéreredetű cDNSből izolált, 914 bp méretű fragmens (megfelelt a 380-1294. bp-nak) PCR-amplifikációjával állítottunk elő. Ezt a fragmenst azután pGEM3Zf-be klónoztuk. A vektort linearizáltuk, és T7-RNS-polimerázt alkalmaztunk [32P]-j elölt, antiszensz ribopróba szintetizálására. RNáz-védési vizsgálati eljárást végeztünk RPAII-reagenskészlet (Ambion) alkalmazásával. Röviden összefoglalva, 5 pg totál celluláris RNS-t hibiridizáltunk [32P]-jelölt PDElO-ribopróbával (körülbelül 105 cpm/minta) egy éjszakán át 42°C-on. A következő napon a mintákat RNáz-A-val és Tl-el inkubáltuk 30 percig, 37°C-on, és azután a védett, dupla szálú RNS-fragmenseket kicsaptuk, és karbamidot tartalmazó, 6%-os poliakrilamid-gélen megfuttattuk.
Papaverin ciklikus nukleotidokra kifejtett hatásainak tesztelése céljából, a striatalis sejttenyészetet 4 napos in vitro tenyésztés után Ca2+/Mg2+-mentes, foszfát-pufférőit nátrium-klorid-oldattal mostuk, és egy óra hosszáig élőin
- 22 kubáltuk Ca2+/Mg2+-mentes, foszfát-puff erőit nátrium-kloridot, 30 mM HEPES-t, 1 mM kalcium-kloridot, 1 mg/ml dextrózt és 5 mM magnézium-kloridot tartalmazó pufferben. A striatalis sejteket foszfodiészteráz-inhibitorok hatásának tettük ki, és húsz percig inkubáltuk 37°C-on. Ha cGMP-t mértünk, a neuronokat nátrium-nitroprussziddal (amely nitrogén-oxidforrás) stimuláltuk két percig, ezt követően 20 percig inkubáltuk a vegyülettel. Ha cAMP-t mértünk, a neuronokat forskolinnal 20 percig stimuláltuk, amely adenilát cikláz aktivátora. A sejteket lizáltuk cAMP SPA direkt szrinelő vizsgálati eljárásban alkalmazott puffer (0,01% nátriumazidot tartalmazó, 0,05 M acetát) és A-puffer (133 mg/ml dodecil-trimetil-ammónium-bromid) 9:l-arányú kombinációjával, és a lizátumokat száraz jégen fagyasztottuk. cGMP [1125] vagy cAMP [1125] szcintillációs közelségi vizsgálati eljárást (SPA) alkalmaztunk a megfelelő ciklikus nukleotid sejtlizátumokban lévő koncentrációjának detektálására.
A papaverin egymagában nem befolyásolta sem a cAMP, sem a cGMP alacsony alapszintjét a striatalis tenyészetekben. Ezért a vegyületek hatásait olyan körülmények között vizsgáltuk, amelyben cAMP- vagy cGMP-szintézis stimulálva volt forskolinnal vagy NO-donor nátrium-nitroprussziddal (SNP), sorrendben. A tenyészetek 20 perces stimulálása forskolinnal (0,1-10 μΜ) a cAMP-mennyiségek koncentrációfüggő növekedését eredményezte. Ehhez hasonlóan, a tenyészetek rövid, 2 perces kezelése SNP-vel (3-1000 μΜ) a cGMPmennyiségek koncentráció-függő növekedését eredményezte. Forskolin egymagában (10 μΜ) nem változtatta meg a cGMP
- 23 koncentrációkat, az SNP (300 μΜ) sem növelte a cAMPmennyiségeket. A papaverin cAMP- és cGMP-metabolizmusra kifejtett hatásaink meghatározása céljából, striatalis tenyészeteket inkubáltunk különböző koncentrációjú vegyületekkel, és azután szubmaximálisan hatékony koncentrációban stimuláltuk forskolinnal (1 μΜ) vagy SNP-vel (100 μΜ) . Az említett forskolin- vagy SNP-koncentrációk 2-3-szoros növekedést eredményeztek a cAMP és cGMP alapszintjéhez képest, sorrendben. A papaverin koncentráció-függő növekedést eredményezett az SNP-indukált cGMP-akkumulációban, 11,7 μΜ EC2oo-értékkel (akkora inhibitorkoncentráció, amely 2-szeres növekedést eredményez) (2. táblázat). A maximális hatást 100 μΜ-nál figyeltük meg, ahol a cGMP-szintek 5-szörösére emelkedtek olyan tenyészetekben, amelyeket csak SNP-vel egymagában stimuláltunk. A papaverin cAMP-akkumulációban is okozott növekedést, forskolin-stimulált tenyészetekben. Azonban a vegyület 3,3-szor kevésbé hatékony cAMP-szint növekedésének elősegítésében, mint cGMP-re. A papaverin hatásait striatalis tenyészetekben eltérő szelektivitással rendelkező, más PDE-inhibitorokhoz hasonlítottuk (2. táblázat) .
2. táblázat. cGMP és cAMP megnövekedett mennyiségének megfelelő EC2oo-értékek patkányból származó striatalis neuronok primer tenyészetében. Az EC2oo~értékek arra a koncentrációra utalnak, amely 200%-os növekedést okoz a cGMP- vagy cAMP-termelésben, SNP- vagy forskolinstimulált tenyészetekben, sorrendben. Az egyes értékek jelentése: középérték + S.E.M. a megjelölt számú kísérletből (n). Az egyes kísérletekben, valamennyi körülményt 3-6 leánytenyészetben ismételtünk.
Vegyület cGMP f ED200 (μΜ)+5.Ε.Μ. (n) cAMP f ED200 (μΜ)+S.E.M. (n) cAMP/cGMP
Papaverin 11,7+8,3 (4) 38,3+11,4 (4) 3,3
Rolipram 11,7+8,3 (4) 2,5+2,0 ( 3 ) 0, 09
Zaprinast 11,7+8,3 (4) >100 (3) 1
IBMX 19, 5 ________30,2________ ___A5___
3. példa
Szelektív PDElO-inhibitor hatása bazális ganglionok működésének vizsgálatára kidolgozott állatmodellben
Humán és nem-humán emlősszervezeteken végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a bazális ganglionok igen sokféle motoros valamint kognitív és emocionális/étvággyal kapcsolatos viselkedést szabályoznak [Graybiel, A. M., Current Biology 10, R509-11 (2000)]. Rágcsálókban kifejlesztettek kísérleti modelleket, amelyeket vegyületek bazális ganglio nok működésére kifejtett hatásainak meghatározására lehet
- 25 alkalmazni. Azt találtuk, hogy a papaverin előre nem látható módon, egyedi profillal rendelkezik viselkedésre kifejtett hatásaiban, két ilyen modellben.
Papaverin hatását egymagában és kombinációban haloperidollal teszteltük annak meghatározása céljából, hogy milyen mértékben képes katalepsziát indukálni hím CD-patkányokban. Ezt az állatmodellt alkalmaztuk annak analizálására, hogy vegyületek milyen hatást fejtenek ki bazális ganglionok kimeneteire. Papaverint (1,0, 3,2, 10 vagy 32 mg/kg) vagy vivőanyagot szubkután adtunk be. Néhány kísérletben ezt azonnal 1,0 mg/kg haloperidol (s.c. 0,3%-os borkősavban) követte. Harminc perccel a drog beadása után, meghatároztuk a katalepszia fokát úgy, hogy az állatok első lábait egy emelvényre (10 cm magas, 1 cm átmérőjű) helyeztük, és meghatároztuk a latenciaidőt arra vonatkozóan, hogy az állatok mennyi idő alatt veszik le mindkét első lábukat az emelvényről, amelyben a latenciaidő küszöbértéke 30 másodperc volt. A latenciaidőket az egyes kezelési csoportokra Kruskall-Wallace-féle variancianalízis alkalmazásával állítottuk sorba. Post hoc analízist Mann-Whithey-féle Uteszt alkalmazásával végeztünk.
A haloperidol antipszichotikus ágens erőteljes katalepsziát idézett elő ebben a modellben, korábban leírtak szerint [Chartoff, E. és mtsai., J. Pharmacol. Exp. Ther. 291, 531-537 (1999)] . Azt találtuk, hogy a haloperidol maximális, hatékony dózisa 1 mg/kg s.c. volt. Ezzel ellentétben, papaverin nem indukált katalepsziát, ha egymagában adtuk be egészen 32 mg/kg s.c. (p=0,86) dózisig. Azonban az
1. ábrán látható, hogy a papaverin lehetővé tette a katalepszia kialakulását szubmaximális dózisú (0,32 mg/kg, s.c.) haloperidol alkalmazása esetén (p<0,001). Haloperidol-indukált katalepsziát lehetővé tevő, minimálisan hatékony papaverin-dózis 3,2 mg/kg, s.c. Ebben a kísérletben kimutattuk, hogy papaverin képes megváltoztatni bazális ganglionok kimenetét antipszichotikus aktivitással megegyező irányban.
4. példa
Szelektív PDElO-inhibitor hatása pszichózis vizsgálatára létrehozott állatmodellben
Ezután a papaverinnek a mozgási (lokomotor) aktivitására kifejtett hatását vizsgáltuk patkányokban, (előre-hátra) mozgatott dobozban. PCP-stimulált mozgás mértékének csökkenése rágcsálókban elfogadott módszer primer szkrínelésre új antipszichotikus ágensek keresésére. Az újabb, atipikus antipszichotikus ágensek általában inkább PCPstimulált gátlást mutatnak, az amfetamin-stimulált mozgásaktivitással szemben. Kifejlett, hím, Sprague-Dawley-féle patkányokat (250-300 g) a Charles River cégtől (Wilmington, MA) szereztünk be. A mozgásaktivitást kereskedelmi forgalomban rendelkezésre álló, mozgatható boxokban (Coulbourn Instruments, Allentown, PA) határoztuk meg „crossover mozgásviselkedés vizsgálatával. Az adatokat 5 percenként gyűjtöttük, 1 órával a drog beadása után. Az állatok egyrészt hordozót (5% DMSO, 5% Emulphor, 90% fiziológiás nátriumklorid-oldat), fenciklidint (PCP, Sigma Chern., Co.) vagy amfetamin-szulfátot (RBI) kaptak, majd közvetlenül ezután
- 27 hordozót vagy tesztvegyületet. A statisztikai analízist Student-féle t-próba alkalmazásával végeztük.
Az amfetamin és fenciklidin (PCP) pszichostimulánsok egyaránt nagymértékben fokozták a mozgásaktivitást ebben a modellben. A papaverin egymagában (32 mg/kg, i.p.) kismértékű csökkenést idézett elő a mozgásaktivitásban, amely statisztikailag szignifikáns néhány vizsgálat szerint (2. ábra). Azonban ugyanekkora dózis papaverin szignifikáns csökkenést idézett elő 3,2 mg/kg i.p. fenciklidinnel stimulált mozgásaktivitásban, anélkül, hogy befolyásolná viselkedés szempontjából ekvivalens dózis amfetaminnal (1 mg/kg, i.p.) előidézett aktivitást.
Diszkusszió
A fentebb említettek szerint, már leírták PDElO-mRNS nagymértékű expresszióját striatumban, nucleus accumbensben és tuber olfactoriumban (szaglógumóban), in situ hibridizálás alkalmazásával kimutatva (Seeger, T. F. és mtsai., mint fent) . Ennek megfelelő, nagy mennyiségű PDE10-fehérjét is találtunk ezekben az agyi régiókban, PDElO-fehérjéré specifikus monoklonális ellenanyag alkalmazásával. A striatumban és n. accumbensben nagymértékű PDElO-mRNS-expressziót találtunk a közepes méretű, tüskés neuronokbán. Közepes méretű, tüskés neuronok a striatumból, n. accumbensből és tuber olfactoriumból kimenő neuronok; és az említett agyi struktúrákban lévő összes neuron 95%-át teszik ki. Továbbá, nagy mennyiségű PDElO-fehérjét figyeltünk meg olyan közepes méretű, tüskés neuronok nyúlványaiban (axonokban és végződésekben) , amelyek a striatumból, n. accumbensből és tuber
- 28 olfactoriumból más agyi régiók felé nyúlnak, például globus pallidusba és substantia nigra-ba. Ez utóbbi agyi régiókban egyébként kevés vagy nem detektálható mennyiségű PDElO-mRNS van. Tehát ezekben a régiókban nagy mennyiségű PDElO-fehérje a közepes méretű, tüskés neuronok axonjaiból és végződéseiből származik. Vizsgálatainkban továbbá kimutattuk, hogy PDElO-mRNS és -fehérje kisebb mértékben expresszálódik más agyi régiók neuronjaiban, konkrétan a kéregben (cortex), hippocampusban és kisagyban (cerebellumban).
A striatumban és nucleus accumbensben tapasztalt, nagymértékű PDElO-expresszió különösen érdekes azt tekintve, hogy ezek a bazális ganglionok fő, agykérgi bemenő magvai, valamint alapvető, idegvégződéseket tartalmazó területe a középagy dopaminerg nyúlványainak. A striatumba és ventrális nyúlványába, a nucleus accumbensbe, afferens, glutamáterg izgalom érkezik az agykéreg lényegében minden régiójából, és szubkortikális integrációs helyként működik igen sokféle kérgi aktivitásra. A dorzális striatumot általában úgy tekintjük, hogy a motoros viselkedés szabályzásában játszik szerepet, míg a ventrális régiók, például az accumbens, emocionális/étvággyal kapcsolatos viselkedések szabályzásában játszik szerepet. Tehát feltételezzük, hogy PDE10 valószínűleg olyan jeltovábbító folyamatsorban játszik szerepet, amely számos ilyen alapvető, fiziológiai folyamatot szabályoz.
A striatum kéreg felől jövő bemenete primer ingerületet biztosít a GABAerg, közepes méretű, tüskés nyúlványos neuronok (MSN) számára, amelyek az összes striatalis neuro- 29 nők akár 95%-át is alkothatják. Az MSN glutamáterg aktiválása viszont középagyból kiinduló, masszív dopaminerg bemenettel szabályozott. Ezen két afferens rendszer antagonisztikus természetét számos vizsgálatban kimutatták. Például laboratóriumi állatokban mozgásaktivitást lehet stimulálni dopaminreceptor-agonistákkal vagy a glutamátreceptor NMDAaltípusának antagonistájával [Carlsson, M. L. és Carlsson, A., Trends Neurosci. 13, 272-276 (1990)]. D2-dopaminreceptor-antagonisták, például haloperidol kataleptikus hatását NMDA-receptor-antagonisták, például haloperidol-indukált génexpresszió csökkenti [Chartoff, E. és mtsai., J. Pharmacol. Exp. Ther. 291, 531-537 (1999)]. A közelmúltban kimutatták, hogy D2-dopaminreceptorok blokkolása striatalis NMDA-receptorok foszforilált vagy aktivált állapotának növekedését eredményezi [Leveque és mtsai., Journal of Neuroscience 20, 4011-4020 (2000)].
Az a felismerés, hogy valamennyi, klinikailag hatásos antipszichotikum potenciális D2-antagonista-aktivitással rendelkezik, ahhoz az eredeti elmélethez vezetett, amely szerint a schizophrenia szimptómái a mezolimbikus dopaminrendszer túlzott aktivitásának eredménye. Kémiai vegyületek dopamin-agonisták közvetlen vagy közvetett stimuláns tulajdonságait képesek csökkenteni, így ez fontos laboratóriumi tesztté vált új antipszichotikus ágensek kutatásában. A közelmúltban kimutatták, hogy NMDA-receptor-antagonisták, például PCP megbízhatóan reprodukálták a schizopheria pozitív, negatív és kognitív szimptómáit emberekben [Luby és mtsai., (1959); Rosenbaum és mtsai., (1959); Krystal és
- 30 mtsai., (1994)], ami a schizopheria hipofrontalitás-elméletének kifejlesztéséhez vezetett. Leegyszerűsítve, ebben az elméletben feltételezik, hogy a striatum-mediált viselkedési gátlás schizophreniában deficiens, csökkent mértékű glutamáterg, és konkrétan NMDA-receptor-mediált neurotranszmisszió következtében. Ez az elmélet teljesen összhangban van D2-dopaminreceptor-antagonisták ismert antipszichotikus hatásával, azt véve, hogy közvetlenül vagy közvetve képesek a striatum kérgi bemenetének gátlását feloldani (a fentebb leírtak szerint). Ahhoz ragaszkodva, hogy PCP megkettőzi schizphrenia szimptómáit emberekben, PCPstimulált mozgás elsődleges szkrínelésként való alkalmazásához vezetett rágcsálókban, új antipszichotikus ágensek kutatása során. Újabb és valószínűleg hatékonyabb, atípusos antipszichotikus ágensek elsősorban PCP-stimulált mozgásaktivitással szemben fejtik ki hatásukat amfetamin-stimulált mozgásaktivitáshoz viszonyítva, amely úgy tűnik, alátámasztja az említett megközelítést [Gleason, S. D. és Shannon, Η. E., Psychopharmacol. 129, 79-84 (1997)].
Bár antipszichotikus terápia jelenleg alkalmazott megközelítései általában membránreceptorokat vesznek célba, feltételezzük, hogy PDE10 intracelluláris manipulációival, amely NMDA-receptor hatásait fokozza vagy D2-dopaminreceptor hatásait csökkenti az MSN-ben, szintén antipszichotikus hatásokat lehet létrehozni. Ismeretes, hogy cAMP- és PKAaktivitás növelése striatalis neuronokbán fokozza glutamátagonistákra, például NMDA-ra adott válasz mértékét [Colwell, C.S. és M.S. Levine, J. Neuroscience 15, 1704- 31 1713 (1995)]. Haloperidol neuroleptikus hatása szintén függ cAMP-szintek [Ward, R.P. és D.M. Dorsa, Neuroscience 89, 927-938 (1999)] és PKA-aktiválódás [Adams, M.R. és mtsai., Proc. Natl. Acad. Sci. USA 94, 12157-12161 (1997)] növekedésétől. cGMP mennyisége a striatumban szintén növekszik D2-dopaminreceptor blokkolására [Altar, C. A. és mtsai., Eur. J. Pharmacol. 181, 17-21 (1990)], és ismeretes, hogy PKG néhány, a folyamatsorban később elhlyezkedő szubsztrátja ugyanaz, mint amelyeket PKA foszforilál, például I. típusú protein foszfatáz endogén inhibitorát, DARP-t [Greengard, P. és mtsai., Brain Res. Rev. 2 6, 274-284 (1998)]. Ezért feltételezzük, hogy ciklikus nukleotid mennyiségét az MSN-ben, a striatumban szelektíven növelni képes ágensek esetén ésszerű módon várható, hogy striatalis funkciót képesek növelni, antipszichotikus hatást kifejtve, és hogy PDElO-inhibitor terápiásán hatékony lesz pszichózis kezelésében, mivel ilyen vegyület gátolni képes cAMP és cGMP PDElO-katalizált metabolizmusát, növelve az említett ciklikus nukleotidok mennyiségeit az MSN-ben.
A papaverinnel végzett, fentebb leírt kísérletekkel kimutattuk, hogy szelektív PDElO-inhibitor képes növelni ciklikus nukleotid koncentrációját az MSN-ekben, a bazális ganglionok striatumában. A fentebb leírt, állatmodelleken végzett kísérletekkel kimutattuk, hogy szelektív PDElOinhibitor egyedi és nem várt változásokat képes előidézi bazális ganlionok működésében.
A bazális ganglionok abnormális működése a pszichózison kívül, különféle neuropszichiátriai állapotokat is je
- 32 lenthet, például figyelemhiányt/hiperaktivitási rendellenességet (ADHD) és ezzel összefüggő figyelemzavarokat [Seeman, P. és mtsai., Molecular Psychiatry 3, 386-96 (1998)], depressziót [Kapur, S., Biol. Psychiatry 32, 1-17 (1992); Willner, P., Brain Res. 287, 225-236 (1983)] és vegyi anyag kóros élvezetét [Self, D. W., Annals of Med. 30, 379-389 (1998)]. Számos neurológiai rendellenesség, például Parkinson-kór, „nyugtalan láb szindróma [Hening, W. és mtsai., Sleep 22, 970-999 (1999)] és Huntington-betegség is összefügg bazális ganglionok működési zavarával. Tehát, itt közölt vizsgálataink alapján feltételezzük, hogy PDE10inhibitor terápiás hatással rendelkezik ilyen rendellenességek esetén.
A fentebb leírtak szerint azt találtuk, hogy PDE10mRNS és PDE10-fehérje a hippocampus és kéreg neuronjaiban is expresszálódik. Mivel a kognitív folyamatok a hippocampus és kéreg működésétől függnek, feltételezzük, hogy PDE10 kognitív folyamatokban is szerepet játszik, és hogy PDE10inhibitort lehet alkalmazni olyan rendellenességek kezelésére, amelyeknek jellemző komponense a deficiens kognitív funkció, például Alzheimer-kór vagy kognitív képességek öregedéssel összefüggő hanyatlása esetén.

Claims (9)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Eljárás szorongás vagy pszichotikus rendellenesség kezelésére emlősszervezetben, azzal jellemezve, hogy az emlősszervezetnek szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét adjuk be, amely hatásos a szorongás és pszichotikus rendellenesség kezelésére.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy pszichotikus rendellenességként a következő betegségek bármelyikét kezeljük: schizophrenia, például paranoid, dezorganizált, katatóniás, differenciálatlan vagy reziduális típus; schizophreniform rendellenesség; schizoaffektív rendellenesség, például az érzékcsalódással járó típus vagy a depresszív típus; vegyi anyag által indukált pszichotikus rendellenesség, például alkohol, amfetamin, cannabis, kokain, hallucinogének, inhalációs anyagok, opioidok vagy fenciklidin által indukált pszichózis; paranoid típusú személyiségzavar; vagy schizoid típusú személyiségzavar; és szorongásos rendellenességként a következő betegségek bármelyikét kezeljük: pánikbetegség, agorafóbia; specifikus fóbia; szociális fóbia; obszesszív-kompulzív rendellenesség; poszttraumás stresszt kísérő rendellenesség; akut stresszt kísérő rendellenesség vagy általános szorongásos rendellenesség.
  3. 3. Eljárás mozgásrendellenesség, például Huntingtonbetegség és dopamin-agonistát alkalmazó terápiával asszociált diszkinézia kezelésére emlősszervezetben, azzal jellemezve, hogy az emlősszervezetnek szelektív PDElO-inhibitor
    - 34 akkora mennyiségét adjuk be, amely hatásos a rendellenesség kezelésére.
  4. 4. Eljárás mozgás-rendellenesség, például Parkinsonkór és nyugtalan láb szindróma kezelésére emlősszervezetben, azzal jellemezve, hogy az emlősszervezetnek szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét adjuk be, amely hatásos a rendellenesség kezelésére.
  5. 5. Eljárás kábítószer-élvezet, például alkohol-, amfetamin-, kokain- vagy ópiát-élvezet kezelésére emlősszervezetben, azzal jellemezve, hogy az emlősszervezetnek szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét adjuk be, amely hatásos kábítószer-élvezet kezelésére.
  6. 6. Eljárás szimptómaként deficiens kognitív képességgel járó rendellenességek kezelésére emlősszervezetben, azzal jellemezve, hogy az emlősszervezetnek szelektív PDElOinhibitor akkora mennyiségét adjuk be, amely hatásos a deficiens kognitív képesség kezelésére.
  7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy rendellenességként a következő betegségek bármelyikét kezeljük: dementia, például Alzheimer-kór, multi-infarktusos dementia, alkoholos dementia vagy más, droggal kapcsolatos dementia, intrakranális tumorokkal vagy agytraumával asszociált dementia, Huntington-betegséggel vagy Parkinsonkórral asszociált dementia vagy AIDS-el kapcsolatos dementia; delirium; amnéziás rendellenesség; poszttraumás stressz betegség; mentális visszamaradottság; tanulási rendellenesség, például olvasási készség rendellenessége, matematikai készség rendellenessége vagy írásbeli kifeje
    - 35 zőkészség rendellenessége; figyelemzavar/hiperaktivitás rendellenessége; vagy kognitív képességek öregedéssel összefüggő hanyatlása.
  8. 8. Eljárás kedélybetegség vagy kedélybeteg epizód kezelésére emlősszervezetben, azzal jellemezve, hogy az emlősszervezetnek szelektív PDElO-inhibitor akkora mennyiségét adjuk be, amely hatásos a rendellenesség vagy epizód kezelésére.
  9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kedélybetegségként vagy kedélybeteg epizódként a következő betegségek bármelyikét kezeljük: enyhe, mérsékelt vagy súlyos típusú, jelentős depresszív kedélybeteg epizód, mániás vagy kevert kedélybeteg epizód, hipomániás kedélybeteg epizód; atipusos jellemzőkkel rendelkező, depresszív kedélybeteg epizód; melankolikus jellemzőkkel rendelkező, depresszív kedélybeteg epizód; katatóniás jellemzőkkel rendelkező, depresszív kedélybeteg epizód; szülés után kialakuló kedélybeteg epizód; szélütés utáni depresszió; jelentős depressziós rendellenesség; disztímiás rendellenesség (kóros lehangoltság); kismértékű depressziós rendellenesség; menstruáció előtti depressziós rendellenesség; posztpszichotikus depressziós rendellenesség schizophreniában; nagymértékű depressziós rendellenesség, amely pszichotikus rendellenességhez, például érzékcsalódáshoz vagy schizophreniához hozzáadódik; bipoláris rendellenesség, például bipoláris I. betegség, bipoláris II. betegség vagy ciklotímiás betegség.
    - 36 10. Eljárás PDE10 szelektív gátlására emlősszervezetben, azzal jellemezve, hogy az emlősszervezetnek papaverin akkora mennyiségét adjuk be, amely hatásos PDE10 gátlására.
    .Uci. u. K A meghatalmazott: DANUBIA Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft. dr. Pethő Árpád szabadalmi ügyvivő
HU0201310A 2001-04-20 2002-04-19 Therapeutic use of selective pde10 inhibitors HUP0201310A3 (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US28514801P 2001-04-20 2001-04-20

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HU0201310D0 HU0201310D0 (hu) 2002-06-29
HUP0201310A2 true HUP0201310A2 (hu) 2003-02-28
HUP0201310A3 HUP0201310A3 (en) 2008-10-28

Family

ID=23092939

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU0201310A HUP0201310A3 (en) 2001-04-20 2002-04-19 Therapeutic use of selective pde10 inhibitors

Country Status (13)

Country Link
US (1) US20030008806A1 (hu)
EP (1) EP1250923A3 (hu)
JP (1) JP3839343B2 (hu)
KR (2) KR20020082136A (hu)
CN (2) CN1382490A (hu)
AU (1) AU3440902A (hu)
CA (1) CA2382326A1 (hu)
HK (1) HK1048070A1 (hu)
HU (1) HUP0201310A3 (hu)
IL (1) IL149106A0 (hu)
NZ (1) NZ518478A (hu)
PL (1) PL353535A1 (hu)
ZA (1) ZA200203123B (hu)

Families Citing this family (32)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE10130151A1 (de) * 2001-06-22 2003-01-02 Bayer Ag Neue Verwendung für PDE 10A-Inhibitoren
DE10230604A1 (de) * 2002-07-08 2004-01-29 Bayer Ag Heterocyclisch substituierte Imidazotriazine
US20060110783A1 (en) * 2002-11-08 2006-05-25 Bayer Healthcare Ag Diagnostics and therapeutics for diseases associated with human phosphodiesterase 10a (pde10a)
EP1562588A4 (en) * 2002-11-15 2007-10-31 Merck & Co Inc USE OF PDE4 INHIBITORS AS ADDITIONAL TREATMENT IN PSYCHIATRICAL DISEASES
US8338420B1 (en) 2002-12-04 2012-12-25 Mitsubishi Tanabe Pharma Corporation Treatment of Parkinson's disease and enhancement of dopamine signal using PDE 10 inhibitor
MXPA05013553A (es) * 2003-06-30 2006-03-09 Altana Pharma Ag Pirrolodihidroisoquinolinas como inhibidores de pde10.
EP1641457B1 (en) * 2003-06-30 2009-08-05 Nycomed GmbH Pyrrolo-dihydroisoquinoline derivatives as pde10 inhibitors
BRPI0511854A (pt) * 2004-06-07 2008-01-15 Pfizer Prod Inc inibição de fosfodiestearase 10 como tratamento para condições relacionados com a obesidade e relacionadas a sìndrome metabólica
US7576080B2 (en) * 2004-12-23 2009-08-18 Memory Pharmaceuticals Corporation Certain thienopyrimidine derivatives as phosphodiesterase 10 inhibitors
DE602006006544D1 (de) * 2005-01-12 2009-06-10 Nycomed Gmbh Neue pyrrolodihydroisochinoline als pde10-inhibitoren
EP1940819A1 (en) * 2005-08-16 2008-07-09 Memory Pharmaceuticals Corporation Phosphodiesterase 10 inhibitors
TW200815436A (en) * 2006-05-30 2008-04-01 Elbion Ag 4-amino-pyrido[3,2-e]pyrazines, their use as inhibitors of phosphodiesterase 10, and processes for preparing them
TW200817400A (en) 2006-05-30 2008-04-16 Elbion Ag Pyrido [3,2-e] pyrazines, their use as inhibitors of phosphodiesterase 10, and processes for preparing them
US20100056791A1 (en) * 2006-09-01 2010-03-04 Yasushi Kohno Pyrazolopyridine carboxamide derivative and phosphodiesterase (pde) inhibitor containing the same
CA2661992A1 (en) * 2006-09-06 2008-03-13 Kyorin Pharmaceutical Co., Ltd. Pyrazolopyridine derivative and phosphodiesterase (pde) inhibitor containing the same as active ingredient
US7786139B2 (en) * 2006-11-21 2010-08-31 Omeros Corporation PDE10 inhibitors and related compositions and methods
US7858620B2 (en) 2007-09-19 2010-12-28 H. Lundbeck A/S Cyanoisoquinoline
EP2348018A4 (en) 2008-09-25 2012-04-25 Kyorin Seiyaku Kk HETEROCYCLIC BIARYL DERIVATIVE AND PDE INHIBITOR CONTAINING ACTIVE SUBSTANCE
EP2351748A4 (en) 2008-10-09 2012-03-21 Kyorin Seiyaku Kk ISOCHINOLINE DERIVATIVES AND THESE PDE INHIBITORS CONTAINING ACTIVE SUBSTANCE
PT2443105E (pt) 2009-06-19 2015-01-14 Lundbeck & Co As H Novo derivado de fenilimidazole como inibidor da enzima pde10a
TWI481607B (zh) 2009-12-17 2015-04-21 Lundbeck & Co As H 作為pde10a酵素抑制劑的2-芳基咪唑衍生物
TWI487705B (zh) 2009-12-17 2015-06-11 Lundbeck & Co As H 作為pde10a酵素抑制劑之雜芳香族芳基三唑衍生物
TW201200516A (en) 2009-12-17 2012-01-01 Lundbeck & Co As H Phenylimidazole derivatives comprising an ethynylene linker as PDE10A enzyme inhibitors
TWI485151B (zh) 2009-12-17 2015-05-21 Lundbeck & Co As H 作為pde10a酵素抑制劑之雜芳香族苯基咪唑衍生物
PH12012501643A1 (en) 2010-02-26 2017-07-19 Mitsubishi Tanabe Pharma Corp Pyrazolopyrimidine compounds and their use as pde 10 inhibitors
TW201215607A (en) 2010-07-02 2012-04-16 Lundbeck & Co As H Aryl-and heteroarylamid derivatives as PDE10A enzyme inhibitor
TW201206935A (en) 2010-07-16 2012-02-16 Lundbeck & Co As H Triazolo-and pyrazoloquinazoline derivatives as PDE10A enzyme inhibitor
JO3089B1 (ar) 2010-11-19 2017-03-15 H Lundbeck As مشتقات ايميدازول كمثبطات لانزيمات pde10a
WO2013127817A1 (en) 2012-02-27 2013-09-06 H. Lundbeck A/S Imidazole derivatives as pde10a enzyme inhibitors
US10154988B2 (en) 2012-11-14 2018-12-18 The Johns Hopkins University Methods and compositions for treating schizophrenia
TR201904614T4 (en) 2013-02-27 2019-05-21 Mochida Pharm Co Ltd Novel pyrazole derivative.
US10039764B2 (en) 2013-07-12 2018-08-07 University Of South Alabama Treatment and diagnosis of cancer and precancerous conditions using PDE10A inhibitors and methods to measure PDE10A expression

Family Cites Families (11)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE3224100A1 (de) * 1982-06-29 1983-12-29 Michael 6950 Schriesheim Long Depotmedikament zur behandlung von psychologischen aberrationen, erkrankungen und dergleichen
US4816586A (en) * 1987-07-29 1989-03-28 Regents Of The University Of Minnesota Delta opioid receptor antagonists
JP3276762B2 (ja) * 1993-12-28 2002-04-22 日本臓器製薬株式会社 イソキノリン誘導体を含有する医薬組成物
HUT71408A (en) * 1994-01-14 1995-11-28 Egyt Gyogyszervegyeszeti Gyar Pharmaceutical compositions containing papaverine for use to treatment of diseases related to glutamaterg neurotransmission
FI964113L (fi) * 1994-04-15 1996-10-14 Iyo Masaomi Lääkekoostumus hoitamaan tardiivia dyskinesiaa ja sen käyttö
WO1997027745A1 (en) * 1996-01-31 1997-08-07 Technology Licensing Co. L.L.C. Method of diagnosis and treatment and related compositions and apparatus
KR0177295B1 (ko) * 1996-02-28 1999-03-20 정명식 이소퀴놀린 화합물을 함유하는 항우울제
WO1999026657A1 (en) * 1997-11-25 1999-06-03 Musc Foundation For Research Development Inhibitors of nitric oxide synthase
EP1060251B1 (en) * 1998-02-23 2006-06-28 ICOS Corporation Phosphodiesterase 10
AU775102B2 (en) * 1999-09-13 2004-07-15 David M. Swope Composition and method for decreasing neurologic symptomatology
AU7766300A (en) * 1999-10-07 2001-05-10 Novaneuron Inc. Gene necessary for striatal function, uses thereof, and compounds for modulatingsame

Also Published As

Publication number Publication date
ZA200203123B (en) 2003-10-20
PL353535A1 (en) 2002-10-21
CN1382490A (zh) 2002-12-04
EP1250923A2 (en) 2002-10-23
AU3440902A (en) 2002-10-24
CN1840181A (zh) 2006-10-04
JP2002363103A (ja) 2002-12-18
HUP0201310A3 (en) 2008-10-28
US20030008806A1 (en) 2003-01-09
HU0201310D0 (hu) 2002-06-29
JP3839343B2 (ja) 2006-11-01
KR20020082136A (ko) 2002-10-30
CA2382326A1 (en) 2002-10-20
KR20060002003A (ko) 2006-01-06
HK1048070A1 (zh) 2003-03-21
EP1250923A3 (en) 2003-01-15
NZ518478A (en) 2004-04-30
IL149106A0 (en) 2002-11-10

Similar Documents

Publication Publication Date Title
JP3839343B2 (ja) 選択的pde10阻害剤の治療的使用
RU2303259C2 (ru) Терапевтическое применение селективных ингибиторов pde10
Kehler et al. PDE10A inhibitors: novel therapeutic drugs for schizophrenia
Siuciak et al. Inhibition of the striatum-enriched phosphodiesterase PDE10A: a novel approach to the treatment of psychosis
Xu et al. Phosphodiesterases in the central nervous system: implications in mood and cognitive disorders
Verrier et al. The brain in vivo expresses the 2′, 3′‐cAMP‐adenosine pathway
Tanis et al. Intracellular signaling pathways pave roads to recovery for mood disorders
Kelly A role for phosphodiesterase 11A (PDE11A) in the formation of social memories and the stabilization of mood
US20030018047A1 (en) Therapeutic use of selective PDE10 inhibitors
EP1666886A2 (en) Method of identifying selective PDE10 inhibitor compounds
Siuciak et al. Treating neuropsychiatric disorders with PDE10A inhibitors
AU2007200574A1 (en) Therapeutic use of selective PDE10 inhibitors
HK1091746A (en) Therapeutic use of selective pde10 inhibitors
ZA200407823B (en) Therapeutic use of selective PDE10 inhibitors
EP1325335B1 (en) Methods for diagnosing and treating huntington&#39;s disease
HK1077331A (en) Therapeutic use of selective pde10 inhibitors
Lusche et al. cGMP-phosphodiesterase antagonists inhibit Ca2+-influx in Dictyostelium discoideum and bovine cyclic-nucleotide-gated-channel
Zhang Neuropsychopharmacological Effects of Selective Inhibitors of Subtypes of Phosphodiesterase-4 in Mice
Menniti et al. Pharmacological manipulation of cyclic nucleotide phosphodiesterase signaling for the treatment of neurological and psychiatric disorders in the brain
Matos In Vitro Assessment of the Effects of Heroin on Telomere Length
Schwartzschild et al. Caffeine and Parkinson’s disease
Santos et al. Research Article Stimulation of Neural Stem Cell Proliferation by Inhibition of Phosphodiesterase 5
Bakshi Prenatal cocaine exposure and AMPA receptor signaling in the brain

Legal Events

Date Code Title Description
FD9A Lapse of provisional protection due to non-payment of fees